Elvesztettem mindenkimet , fogalmam sincs hogyan tovább(?)
sose voltam az a tipus , aki sirankozott volna ahelyett hogy tett volna azert h jobb legyen. en voltam az mindig is aki a lehetetlennel se dobott el magatol mindent es ezt mindenki tudja rolam , vagyis tudta (sajnos nagyon maganyos es szeretethianyos vagyok , nem birok meglenni egyedul mert “lelkibetegnek” erzem magam) amit csak azok az emberek tudnak rolam akik a bizalmasaim voltak vagy legjobb barataim , mivel kifele sose mutatom az erzelmeim meg a leg vallsagosabb idoszakjaimban sem (ergo mindenki azt latja belolem amit akarok h lasson= hogy minden rendben es minden tokeletes). ugy erzem , en mindig joval tobbet adtam bele az osszes barati kapcsolatomba mint a masik fel , megszoktam hogy mindig en keresek mindenkit es azt is hogyha en nem szolok akkor pl nem megyek bulizni senkivel. viszont sajnos mostmar teljes oszinteseggel kijelenthetem hogy mindenkinek “lottek” aki korulottem volt mint “barat”. mar ha irok se ernek ra/ram , es masokat talaltak helyettem , pedig en sose voltam unalmas barat, mindig a tarsasag kozep pontja voltam akarhol is voltam , illetve vaganykodos. de mellette mély erzesu es megerto voltam azokkal akiket szerettem es bizalmasaimnak szamitottak. sajnos tenyleg sakk matt helyzetben vagyok, mert nem tudok ismerkedni masokkal sem , akarhogy is probaltam (pedig nem esik nehezemre es altalaban mindenkivel szot ertek) , mivel ami szocialisabb hely oda nem megyek,mivel egyedul cikinek erzek pl egy szorakozohelyet vagy ilyesmit. szval itthon vagyok es igy egyre inkabb csak azt erzem hogy a magan eleti vallsagombol lehetetlen a kitores. sose voltam az a millio 1 baratos , mindig keves volt de azok igaziak es mindig a baratsagaim minosegere torekedtem nem a szamokra. mostmar egy ideje tartok ott hogy ugy nagyon nincs is kire tamaszkodnom , neha-neha beszelek egy-egy emberrel de mindig megall a dolog. nagyon rossz erzes latni hogy mindneki a haverjaival tolti a nyarat es mennek 0-24 bulizni es en ugy erzem hogy lemaradok ezaltal mindenrol.:/
19/F
Ilyenkor, nem igen tudsz mit.
Nekem is volt ilyen időszakon, és én is próbálálkoztam.
Ezen át kell esnie mindenkinek, hogy néha egyedül vagyunk.
De én is átestem ezen a szakaszon, és utána valamiért jobbre fordult minden.
Most nehéz de hidd el, hogy az idő mindenen segít!
válasza:Még te is idézőjelbe rakod a korábbi "barátokat", pontosan tudtad hogy nem azok. Amit csinálsz, az most siránkozás, hisztizés. Senki nem mondta, hogy tegyél bele többet mint a másik és add fel magad a figyelemért.
19 vagy, tudod a problémáid, tudod hogy szeretethiányos vagy. Valószínűleg mélyebben kellene utána menni ennek szakember segítségével.
válasza:Az elvesztetted mindenkidet nem ilyen.
Én ismerek olyat, aki körül hullottak az emberek.Nagymamák, nagypapák,anya, apa, testvér.Mindenki meghalt körülötte.Csak a távolabbi rokonok maradtak.Na, ő valóban egyedül érezheti magát a világban!
válasza:Én is éppen magam alatt vagyok, hiszen egyre magányosabb vagyok, illetve egyre feleslegesebbnek érzem magam. Gondoltam, írok egy kérdést, hátha találok hasonszőrűeket, akikkel beszélgethetnék, erre szembesülök a ténnyel, itt a GYIK-em külön kategóriája van a "Magány, egyedüllét"-nek. 🤔😮
Jó ember vagyok, sok ismerőssel, több baráttal a hátam mögött. De szépen, fokozatosan lekoptak az évek folyamán, ahogy a rokonság is. Nem volt nagy gond, hiszen családos emberként a magány még nem érintett. A covid elvitte édesanyámat, akivel természetesen mindig jókat lehetett beszélgetni, ha másnem telefonon. Van egy nővérem, féltestévérem, aki anyukánk távozása óta nem beszél velem. Pár éve agyvérzése volt, nem teljesen racionális a gondolkodása, de tulajdonképp nem is tudom, mi gondja van velem.
Első házasságomból van két gyerekem. Legidősebb 29 éves és nemigen ossza meg velem az életét. Harag, vita nincs köztünk, de mindig ex-nejem befolyása alatt állt nagyon. Nagylányom kedvel, de távol élnek családjával, évente 3-4-szer látom őket, akkor is eléggé felületes a csevej.
Második házasságom évek óta szétesőben van, jelenleg már alig beszélünk. Két kamasz gyerekem és nejem levegőnek néz. Egyértelműen éreztetik, ha nem lennék, akkor sem okozna nagy problémát számukra.
Itthon dolgozom, így munkatársaim sincsenek. Tulajdonképp napokig nem szól hozzám senki.
Ha meghalnék, a temetésemre sem jönne lényegében senki, ha mégis, akkor egyáltalán nem őszintén, csupán valami perverz érdeklődés okán.
Az élet sz.r! 💩 De én mégis itt vagyok és eszem ágában nincs siettetni a végét. Az évek alatt megszokható a lelki magány, a magányos életmód. Mint minden rosszban ebben is vannak jó dolgok.
50F
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!