Nagyon magányos vagyok. Barátaim voltak a suliban, de az egyik ember kitúrt a közösségből. Mit tegyek? 18/F

Olvass Byron-t, kitűnően leírja, milyenek az emberek:

"My greatest grief is that I leave,

No thing that claims a tear.".

Vagy ha megnézed a Tőzsdecápák első részét, akkor Gordon Gekko is elég pontos útmutatással lát el. Röviden: "if you need a friend, get a dog".

Igen, ez egy leegyszerűsítés (hiszen léteznek valódi barátok, de a kapcsolatokon belül annyira marginális az arányuk, mint a lottó ötös nyerteseinek). Sajnos az a rossz hírem van, hogy ha feltennéd a matematikai statisztikában null-hipotézisnek, hogy "Nincs barátság", akkor simán átmenne a legmagasabb konfidenciaszinten is.

Tehát hagyd az olyan baromságokat, hogy "baráti társaság", inkább "haverok", láthatod, hogy mi történt: simán kivágtak a kukába.

Mi a teendő? Sz*rd le őket: tanulj, sportolj, programozz, vállalkozz, és ha látod, hogy az adott személy akit megismertél olyan, mint a többi, kezeld úgy, véletlen se barátként.

Saját tapasztalatból mondom, hogy amint sikeres leszel, a piócák azonnal tudni fogják, és keresnek, mondván "hú, de régen láttalak".

Akkor kell röhögni egyet, rájuk többet nem gondolva bontani a vonalat, és foglalkozni az igazán fontos dolgokkal.

Szia, én 19 éves vagyok és hasonló problémával küzdök, vágyom társaságra, ha gondolod írj.

todazh99(kukac)gmail(pont)com