Ha szerelem nélkül nem lehetek boldog, de a visszataszító külsőm, illetve az ebből adódó komplexusaim miatt sosem fogok kelleni senkinek sem, akkor tulajdonképpen semmi értelme az életemnek?
válasza:
válasza:#10 A válaszok nagy része arról szól hogy kérdező képes irányítani az életét, és örömet lelni más dolgokban is - ha tesz érte.
Ha ez szerinted romlott emberek gyűlölködése, akkor a hiba benned van.
30 éves vagyok, és még sosem volt párkapcsolatom. Sokáig voltam egyedül, régen meg tudtam győzni magam, hogy jó nekem így, így is boldog lehetek, de már nem áltatom magam. Hogy lehetnék boldog, ha én vágyom valamire, de nem kapom meg? Ha megalkuszom, boldog lehetek? Ugyan már!
Pszichológushoz járok, ő is afelé akar terelni, hogy szerelem nélkül is lehetek boldog, meg az élet apró örömei... Nekem ez már kevés! Nagyon kevés! Egyszerűen semmihez sem tudok hozzáfogni, mert mindig ugyanaz a kérdés ötlik fel bennem: Minek, ha nincs kivel megosztanom? "A boldogság csak akkor lesz igazán valódi, ha megosztod valaki mással is".
Életemben háromszor estem szerelembe, egyikük sem viszonozta, és két esetben konkrétan darabokra szakadt a lelkem, mert mindkettő félredobott könnyű szívvel miént picit is kényelmetlen lett számukra a barátságom. Soha nem tetszettem senkinek, ami nem is csoda. Ilyen torz arccal... Néha elhittem, hogy megeshet, de aztán mindig koppantam. Elegem van, már semmiben nem lelek örömet.
válasza: válasza:16
Igazából néhány hete vagyok csak ilyen... Nemrég megtetszett egy kolléganőm, és aztán bele is szerettem. Találkoztunk is, és jól érezte magát velem! Csak hát finoman tudtomra adta, hogy nem vonzódik hozzám. Én ezt elfogadtam. Azt hittem, hogy mint ember, azért érdeklem, és vevő a barátságomra. Azt hiszem joggal, hisz azt mondta, hogy nagyon kedvel, és szívesen találkozna még velem. Utána sem jelezte soha, hogy problémája lenne azzal, hogy a társaságát keresem, hogy néha-néha kedveskedek neki ezzel-azzal. De amikor nehezményeztem, hogy neki az is nehezére esik, hogy visszahívjon, vagy legalábbis dobjon egy sms-t, akkor kiderült, hogy semmit sem számítok neki. Se neki, se senkinek. Ezek után hogy tekintsem magam értékesnek? Ha kicsit is az lennék, nem dobnának el mint egy rongyot... Értéktelen és visszataszító ember vagyok, aki a lehetetlenre vágyik, épp ezért értelmetlen az életem.
válasza:A "nehezményezéssel" kezdődtek a problémák, gondolom azóta elkerül ahogy csak tud. Bár engem azonnal elkerültek, amint kiderült a vonzalmam: "legyünk csak barátok" mondat után igyekeztek elkerülni. Fura "barátság" ez.
36 éves korom után lett az első kapcsolatom. Addig én is abban az illúzióban éltem, hogy ha bárki szeret, akkor nekem majd felhőtlenül jó lesz, örök boldogság és eufória vár rám...
Megoszthatod az idődet kutyákkal is, állatmenhelyen segítve, rajtuk is lehet látni a végtelen, önzetlen hálát-szeretetet-ragaszkodást.
Ne feszülj be és ne mindenáron a "nagy ő" legyen akit minden pillanatban keresel.
A magányba való beletemetkezés el tud érni olyan pontot, melyet a következő, régi kérdésben olvashatsz (a srácnak nem lehetett tanácsot adni, bárki, bármilyen módon is próbálkozott ezzel.
https://www.gyakorikerdesek.hu/emberek__magany-egyedullet__1..
Fontos hogy legyenek céljaid, hobbik, bármi egyedül is és ne mindig arra gondolj hogy "mi értelme ennek is meg annak is ha nem tudom megosztani senkivel?"
válasza:Én tök jól érzem magam egyedül is, nem érzem magam magányosnak csak mert nincs párkapcsolatom, utazgatok is egyedül, moziba is mentem már egyedül (tök vicces volt, mikor az egész moziteremben rajtam kívül nem volt senki, csak nekem játszották le a filmet, kedvezményes kedden mentem munka után)... Igazából jobban is érzem így magam, mint mikor kapcsolatom volt. Jó, nyilván ennek is megvan a magyarázata, miért, de ezt most nem kívánom részletezni, ez én vagyok.
A kolléganődnél meg akkor kellett volna leállni, mikor jelezte feléd, hogy nem vagy számára vonzó, nem pedig még számon kérni. Én is jól érzem magam a kollégáimmal, most egész jó a csapat, akikkel közvetlenül együtt dolgozom, néha elmegyünk munkán kívül is valami beülős helyre, vagy valami rendezvényre, természetesen minden ilyen mindenkinek szabad döntése (amúgy pár száz fős cégből egy 10-15 fős csoport), de egyiküktől sem akarnék ennél többet, és ők sem tőlem, meg senki nem kavar senkivel, vannak családos emberek is, van, akinek a feleségét is ismerjük, vagy a gyerekeit, a korosztály vegyes 20-onévestől a 60-asig.
Arra próbálj rájönni a pszichológusoddal együtt, miért látsz bele többet, ha valakivel jól el tudsz beszélgetni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!