48 évesen itt az idő feladni az életem?

Azt a téveszmét kell feladni, hogy az ember egymagában semmit nem ér. Ha kilátástalan lenne az anyagi helyzeted, még meg is érteném a kesergésed. De ahogy írod, van pénzed, utazhatnál, bejárhatnád az országot-világot, tanulhatnál új dolgokat, pl. nyelveket, vagy valamilyen mesterséget, élhetnél egy vagy több hobbinak, zenélhetnél, festhetnél, írhatnál, fotózhatnál, főzhetnél stb.

Valójában szabad vagy, nem kell a gyereked miatt aggódni, hogy merre jár és különben is mi lesz vele, nem kell hallgatnod az anyósod károgását, a rokonság intrikálását.

Ne haragudj meg, de te az a fajta vesztes lehetsz, aki nem veszi észre, hogy nyertes.

5-öshöz csatlakozva azt mondom: kezdj el élni másokért. Ha érzed, hogy hasznos vagy, megtanulod jobban értékelni és szeretni magadat.

De a te helyzetedben egy jó szakember sem ártana, valami önismereti, önsegítő program.

4-essel nagyon egyet tudok érteni. Tényleg semmi felelősséged nincs, 10 évre elegendő pénzből meg sok mindent tudsz tenni, mint például rájönni, hogy miért érdemes élni.

Ha én hasonlóan szabad lennék, mint te, akkor hónapokra elmennék külföldre, és élnék magamtól, de nem nyugati országokra gondolok, hanem mondjuk Dél-Amerikára, Közép-Amerikára, esetleg Ázsiára.

Mivel elmondásod szerint nem hiányoznál senkinek, akár ott bolyonghatsz is az erdőben, láthatnál világot egymagadban a vadonban, ha meg megtalálnának mérgesen annyit mondanál, hogy tourist tourist.

Sokan például önkénteskedni mennek el, oda csupán az idejük kell, felülnek egy hajóra vagy akármire, és Afrikában segítenek embereken, közben ellátást kapva, még ezt is csinálnám, ha ennyire szabad lennék, mint te. Én sem szeretem annyira az embereket, de azért egy ilyen expedíció, hogy hónapokra új környezetbe kerülök, és ott próbálok boldogulni, nagyon tetszene.

Sokkal jobb helyzetben vagy, mint a többiek, nem tartozol felelősséggel senkinek, pénzed is van csomó évre. A kérdés már csak az, hogy hogyan használod ki.