Titeket nem hangol le egy kicsit ha veletek egykorú lányokat (vagy srácok esetén fiúkat) hasonló helyzetben láttok a social mediaban?

Te karrier szempontjából vagy sikeres, hiszen 22 évesen jól keresni azért elégedettségre adhat okot, és nyilván tettél is érte.

Míg mondjuk akiket látsz inkább szociális életükre koncentráltak és így ők abban sikeresek.

Az ritka hogy jól is keres de tökéletes párkapcsolata és társasága is van. Általában az embernek nincs ideje mindenre és vmire fókuszálni kell

Hasonló.

Jól keresek, de szocializálódni képtelen vagyok, nem vagyok beszédes ez a fő probléma.

A kifejtésben eléggé magamra ismertem, még a nem és kor is teljesen stimmel.

Le tud hangolni, rosszabb napokon még rosszabbul is tudom magam érezni ilyen miatt, viszont egy ideje sokkal jobban odafigyelek a közösségi oldalak használatára. Előtte sem posztoltam, pakoltam ki bármit is, "csak" holtidőben pörgettem őket, ami ritka káros egy dolog. Szóval figyelni kezdtem arra, hogy ne vigyem túlzásba, és ne ezeket nyissam meg, amikor unatkozom.

Ettől még tényleg nem szűnt meg a probléma, viszont nem botlom bele állandóan, nincsen rajtam egy plusz nyomás.

Emellett még azt is igyekszem magamban egyre jobban tudatosítani, hogy az oda felpakolt tartalom nem tükrözi 100%-ban a valóságot. Sokszor azok csak beállított, mű képek, amik nem egyenlőek az egyszerű hétköznapokkal.

Szia.

Magamra ismertem én is. Mindenhol, mindenhonnan azt látom és azt tapasztalom, hogy sokaknak már megvan a közössége, barátai, párja. Volt egy időszak, mikor nagyon nyomasztott ez, s bár mindmáig magányosnak érzem magam néha, már sztoikusan kezelem a dolgot.

Nekem sem a gimiben, sem az egyetemen, sem egyéb helyeken nem jött össze az ismerkedés. Jobbhíján interneten, különféle programokon próbálok ismerkedni, de ezen ismeretségek nagy része nem tartós, inkább csak amolyan ideiglenes-társalgós kapcsolat.

Főleg tavaly, a korábbi önmagamhoz képest, nagyon sok embert megismertem. Belefáradtam.

Rá kellett jönnöm, hogy egyedül is meg kell tanulni élvezni az életet, meg kell találni az örömöket.

Például miért nem mehetnél el egyedül utazni, szórakozni?

Én tavaly két országba utaztam el egyedül, Rómában és Krakkóban is eltöltöttem néhány napot. Bejártam mindkét várost, nagyon jól éreztem magam, ráadásul életemben talán először éreztem úgy, hogy na, most aztán kiléptem a konfortzónámból! Sosem jártam azelőtt egyedül külföldön.

De mindenféle mással is le (és nem fel... :D) szoktam kötni magam, hobbik, különféle események, kiállítások, túrák... a lényeg, hogy ne legyél egész nap otthon. Mozdulj ki, akkor sokkal elviselhetőbb a dolog, hidd el.

Arra, hogy miért nem megy az ismerkedés, és hogy hogyan tudnál ez ellen tenni, nem tudok választ adni. Ritka, hogy egy értelmes, csinos(?) lányt ennyire ne vegyen észre a környezete.

Én fiúként azt tapasztaltam, hogy először talán tényleg a saját lelki békénket, egyensúlyunkat kell megtalálni.

Mondanám azt, hogy beszélgessünk, de biztos vagyok benne, hogy már elárasztottak levelekkel. :D De ha van bármi kérdésed, szeretnél beszélni, akkor írj nyugodtan.

22F