Titeket nem hangol le egy kicsit ha veletek egykorú lányokat (vagy srácok esetén fiúkat) hasonló helyzetben láttok a social mediaban?
Kapcsolatban, boldogan, együtt élnek. Utazgatnak (azt nem tudom miből, mert konkrétan tudom, hogy egy párnál ketten együtt keresnek alig többet, mint én. Lehet szülők álljak, mindegy is.), és minden olyan tökéletes körülöttük.
Nekem meg kb a munka, család, otthoni teendők teszik ki az életemet. Párkapcsolatom nincs, barátnőim szétszéledtek.
Utazgatni még lenne is pénzem, valamennyit, de nincs kivel. Szórakozni megint nincs kivel járni. És tudom, tenni kell érte, de úgy érzem, minden korombeli már megtalálta a helyét, csak én nem.
Nem vagyok csúnya lány és buta sem. Szerintem okoskodó, elviselhetetlen sem. Dolgozok, nem kell eltartani stb. Csak nem értem, miért pont én maradtam ilyen helyzetben. Mások mintha vonzanák a társaságot, nekem meg tepernem kell érte. És valójában nem az ő boldogságuk fáj, hanem, hogy én ebből kimaradok.
Más is érzett már így? Ez olyan nagyon nagy gonoszság?
22 éves vagyok.
Nekem nem a bérrel van bajom. Igazából, elégedett vagyok, egész jól keresek. Csak minek. 🤷🏼♀️ (Azt vettem észre, hogy egy ideje pótcselekvésként ruhákat, sminkeket veszek.)
Engem az bosszant, hogy eseménytelen az életem és mintha mások vonzanák az embereket, én meg nem.
Dumálhatunk, de lassan megyek aludni ma már, mert reggel kelek. :)
24 vagyok, van 2 haveri kör, akikkel legalább félévente egyszer beülünk sörözni mint volt osztálytársak és beszélgetünk. A gond az, hogy többnyire én vagyok az egyetlen, aki hallgatja őket ahogy arról beszélnek, hogy házat vettek, összeköltöztek a barátnőjükkel, Spanyolországba mennek két hét múlva, új munkahely, eladta a régi autót...stb. Én meg eltudom mondani hogy még mindig az egyetemmel szenvedek az otthoni körülményeim miatt és hát nyilván kényelmetlenül esik, de nem hiába a haverjaim.
Most ültünk össze nemrég, két dolgot kaptam: egy kiadós tüdőgyulladást és mellé egy depresszív hangulatot. Szerencsére mindkettőből jövök kifele és a leírtak ellenére azért szépen összekapartak, mert a szakdolgozattal is jól haladok, munkahelyet is kerestem.
Én az elmúlt 3 évet legszívesebben kitörölném az emlékeimből, ekkora passiót, én is tarthatnék ott ahol ők ha olyan háttérrel rendelkeznék.
Mindenesetre én nem vagyok egy social média böngésző, YouTube short-on ritkán találok hasonló "álompár" dolgokat, de egyáltalán nem hat meg, ahogy haverok történetei sem igazán.
Meg hát annyi baromság van, tele kamu, beállított szituációkkal, mintha a kamerát tartó emberke láthatatlan lenne. Szerintem fölösleges ilyen platformokon keresni az álomvilágot, én is YouTube-on nézem hogy USA-ba milyen vállalkozásokat csinálnak, hát oké, olyan adórendszerben nem egy nagy dolog, itthon meg nehéz érvényesülni/kitűnni bármivel.
Én így 24 évesen egyáltalán nem érzem, hogy kimaradtam volna bármiből is, de azért amikor elkezdtem az egyetemet nem volt tervben, hogy a Covid-19 padlóra küldi a terveim, most úgy 3 éves csúszásban érzem magam.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!