Valaki, aki hasonló helyzetben van?

Gimnazista vagyok, és eléggé introvertált személyiség. 2 barátom volt/van összesen, de az egyiküknek van egy nagyobb baráti társasága és ezért nem vagyunk annyira szoros kapcsolatban, a másik pedig másfél éve van kapcsolatban, és azóta szinte teljesen kizár az életéből, és zavaró, hogy semmit nem tudok megbeszélni vele, amit korábban, mert az az első dolga, hogy elmondja a párjának, még az olyan kellemetlen titkaimat, bajaimat is, amit nem akarom, hogy egy olyan ember tudjon rólam, akit szinte nem is ismerek.

Szóval eléggé eltávolodtunk mindenkivel, és így másfél év magány után kezdem azt érezni, hogy nyomaszt, hogy nem tudom senkivel sem megbeszélni a dolgaimat. És itt nem csak a bajaimról van szó, hanem úgy eleve, bármi történik velem, egyszerűen nincs senki, akinek el tudnám mesélni, és érzem, hogy ez kezdi egyre jobban rányomni a bélyegét az életemre. Nem akarok ebbe belesüppedni, nem akarok ilyen fiatalon belekeseredni. Nehezen nyílok meg, de talán ha lenne hozzám hasonló ember, akivel tudnék beszélgetni, akkor tudnánk egymásnak segíteni, és akár szuper barátságok is kialakulhatnának.