Az antiszociális viselkedés és a rossz gyerekkor együtt jár?

Nem jár együtt.

Ismerek olyat, aki születése óta sok lelki bántalmazást kapott, bármit tesz, az sose jó, felnőttként is bántják.

Segítőkész, kedves, aki bármit megtrenne a másikért.

Utolsó,az hogy valaki antiszociális, nem jelenti azt hogy egy bunkó.

Inkább kerüli az embereket,de pl. munkahelyén

és az életben,teljesen korrekt másokkal.

Nekem nagyon gondoskodó szüleim voltak, a mai napig nagyon jó velük a kapcsolatom. Az iskolában történtek rossz dolgok velem, de anélkül is olyan típus voltam, aki egyedül érezte a legjobban magát vagy a közeli rokonokkal. De én ezt nem bánom, elégedett vagyok az életemmel. Miért kéne mindenkinek ugyanolyannak lennie? Ahogy az ételeket, zenéket sem szeretik ugyanúgy az emberek, a társaságigényük is különböző. Mégis állandóan győzködni próbálják azokat, akik jól érzik magukat egyedül, hogy már pedig úgy nem lehet teljes az élete stb. Ez olyan, mintha én kezdeném győzködni a6

Zt, aki nem szereti a marcipánt, pedig én imádom és nem értem hogy lehet nem szeretni.

De én nem győzködöm azokat, akik társaságban szeretnék lenni, érezze mindenki jól magát úgy, ahogy neki jó. Én pl imádom a csendet is, meg elmerülni a gondolataimban, meg sok más dolog is érdekel. Nem érzem, hogy kimaradnék bármiből, hogy a saját kedvem szerint élek.