Mennyire normális, hogy ezt érzem? Antiszociális viselkedés?
Kb.három hete egyedül akarok lenni, alig írok valakinek, és csak a szüleimmel beszélek. Egy ideig nagyon magányosan éreztem magam, és sok dolog történt velem, rengetek szerettemet elvesztettem az utóbbi két évben. Az utóbbi három-négy hónapban tele voltam öngyilkossági gondolatokkal. Erről egy ember (legjobb barátnőm)kivételével nem beszéltem senkinek. Egyre elborultabb dolgokat néztem közben. Akkor még tartottam a kapcsolatot emberekkel, és amikor mentálisan jobban éreztem magam, elhatároztam, hogy megszüntetek minden rosszat az életemből, és sportolni fogok, és sok emberrel találkozni, normális barátokat keresek, és bevallok erről az időszakról mindent a szüleimnek. Nem jött össze. Most ott tartok, hogy nem beszélek senkivel az interneten vagyok egész nap, és sokkal korábban alszok, mint máskor. Sírni sosem tudtam. Mindenki úgy tudja, hogy boldog vagyok, még a legjobb barátnőm is, akit az előbb említettem. Kimondottan rosszul sem vagyok, csak furcsán érzem magam, távol akarok mindenkitől maradni. A középiskola, amit annyira vártam (nyolcadikos vagyok) már nem érdekel. Nem tudok a jövőre gondolni, csak sodródom a jelennel, összefolynak a napok. Mit tehetnék hogy visszajöjjön a kedvem az élethez, és ne legyek ilyen érzéketlen? Nincs erőm beszélni erről senkinek, nem értenék meg... Attól tartok, tényleg csak hülyeség.
Ti mit tennétek a helyemben?
13/L
válasza:13
Évesen ennyi gondja legyen valakinek?? Én 25 évesen érzem ugyan ezeket a dolgokat...hát nem tudom én próbálok olyan dolgokra koncentrálni ami lelkileg rám pozitív hatással van..nagyon nehez de máshogy kell felfogni a dolgokat
válasza:Ez tipikus téli depresszió, nagyon sok, egyébként egészséges ember szenved tőle, többek közt én is.
Semmi bajod, ne izgulj!
Van 2 pocsék hónap, a március már tavasz és te ki fogsz virulni!
Valóban szedhetnél D és B vitamint, a sportolás sem volt rossz ötlet, de az antidepresszánsokra nincs szükséged.
El fog múlni!
válasza:"...rengetek szerettemet elvesztettem az utóbbi két évben."
Kicsilány, az lenne az abnormális, ha ezek nem viselnék meg a kis lelkedet! Minden normális ember szomorkodik a szerettei elvesztése és az utánuk támadt űr miatt, ez így abszolút természetes.
Ne gondolkodj butaságokon, örülj, hogy fiatal vagy és erőszakold meg önmagad, legalább hetente csinálj egy neked tetsző programot! Az fel fog dobni és nemsokára itt a jó idő!:)
(Szedd a vitaminokat és irány sportolni!)
válasza:Nem az a lényeg, hogy normális-e, itt most az a fotos, hogy rossz neked. Szerintem kérj segítséget, a sulitoknak nincs pszichológusa, akit felkereshetsz?
Egyébként nyolcadikban, tizenkettedikben, meg tavaly, szakmai vizsga előtt én is éreztem magam hasonlóan sodródónak, kilátástalannak. Egy fontos korszak lezárul, valami új kezdődik, amiről nem tudhatod milyen lesz. Ez távolról izgalmas, de minél közelebb kerül, annál szorongóbbá, melanolikusabbá teheti, aki arra hajlamos.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!