Örökre egyedül maradok?

29 vagyok, én nem akartam senkit, se családot, se gyereket, olyan magasra tettem a lécet hogy úgy sem tudja 1 nő se megugrani ... valahogy 1 nek sikerült tavaly, de csak azért hogy utána mégis faképnél hagyjon, pedig ő miatta már nagyon akartam családot meg gyereket és totál depi... most meg úgy vagyok, hogy ha lesz megint valaki aki képes megugrani a lécet (ami igen magasra van téve) akkor jó, de ha nem akkor egyedül döglök meg, oszt kész :D Felkészültem rá, persze még mindig azt mondom hogy amit igazán akarok az a család, de ... ha nem hát nem .

Azóta, hogy beletörődtem a dolgokba olyan végtelen nyugalom lett urrá a félelem és kétségbeesés helyett. Néha amikor arról a lányról álmodok akkor mivel azt hiszem valóság tök boldog vagyok, felébredek és hmm okay... jön az általános hangulat. Lehet nekem ezt dobta a gép, hogy éjjelente érezzem jól magam ,nappal meg ... átlagosan :D Lehet neked is bele kellene törődni, hogy ez van, és próbáld meg kihozni belőle a maximumot...

12-re.

Tehat a nokkel a gond. Ok is emberek. Gondold at alaposan, mi az ami nem tetszik nekik benned. Probalkozz olyan helyeken, ahol sok no van. Legyél apolt, az nekik nagyon fontos. Legyen munkad.

"Jobb egyedül mint egy szar felszìnes kapcsolatban"

Egyedül is csinálhatnátok azt amit szeretnétek, jól érezhetnétek magatokat, nem ilyen keserű "hejj-hajj nembaj, egyedül vagyok de megéri, mert..." lemondó attitűdös hozzáállás kellene szerintem.

szerintem a legjobb megoldás az, ha szuperpozícióba helyezed magad. Nekem legalábbis úgy néz ki ez válik be legjobban. Ugyan akarnék egy tökéletes társat, családot, gyereket, de ha nem úgy alakul az is jó, akkor egyedül pusztulok meg, végülis egyedül is jól elszórakozok. Megalkudni sose fogok nők terén, csak azzal állok össze ahol nem csak én tudatosan, de a belsőm is azt mondja, hogy "na, most. Ő az!". Volt is ilyen, csak... na mind1, szóval vagy a legjobb, vagy semmi.

Mivel friss a dolog azzal a csajjal, így azért még eléggé szar, de egyik nap azt mondogatom magamnak "vége, soha többé nem jön vissza, ennyi volt" meg azt hogy "egyedül fogsz maradni örökre, soha senkid nem lesz, törődj bele!" és igazából először szar csak felfogni meg elfogadni, utána már megnyugszol és nem pánikolsz. A másik nap meg elképzelek egy jó kis helyzetet egy tökéletes társsal, persze nem konkrét valakivel hanem egy random csajjal mondjuk mint sablon, esetleg nézek egy romantikus filmet (az In Your Eyes [2014] tök jó pl) és tökre átérzem a szeretetet. Aztán a következő nap (vagy mondjuk pár órával később) megint mormogom hogy egyedül maradok, az a csaj is elhagyott örökre sose jön vissza, stb...

Nem biztos hogy mindenkinek beválik, de én egy tök jó balanszot tudok így teremteni. Volt idő amikor nem akartam senkit és amikor a jövőbe tekintettem akkor azért voltam frusztrált, mert a céljaimra gondoltam és hogy egyesektől mennyire távol vagyok, nyilván ezek a célok irrelevánsak lettek volna ha van családom mert pl akkor nem akarnék rallyversenyző lenni .. .volt idő amikor a csaj miatt nagyon akartam családot [nem konkrétan vele, de akár...], de akkor qrvára elkezdett ketyegni a biológiai órám ,és teljesen kétségbe voltam esve hogy mi van ha senki nem jön, akkor mi lesz velem ?!?! Szóval egyik sem volt jó... így most meg: lesz ami lesz. Ha az a, változat semmi gond, jó az is, ha a b, változat akkor is jó