Hány évesen illant el minden illúziód az életről, hány évesen "világosodtál meg" / ábrándultál az élettel kapcsolatban?

30 felé menetelek. Eddig nem volt kapcsolatom, sohasem. Az első is pénzért történt.

Most kezdem kapirgálni, hogy lehet nincs isten, hogy rossznak és önzőnek kell lenni, mert így jut az ember előrébb az életben. Jézust is kivégezték pedig csak a kedvességet és a szeretet hirdette.

30-hoz közeledve, elgondolkoztam az életemen. Semmi sem úgy alakult, ahogy terveztem. Viszonylagos nyugalomban nőttem fel, de családunkban sok volt a veszekedés. Mindenki-mindenkivel veszekedett.

sok megaláztatás és fájdalom ért, egészen kiskoromtól. Olyan mintha megrekedtem volna egy szinten, mintha még mindig 10-en éves lennék. Nyilván velem van a baj, tudom. Csak belefáradtam, hogy semmi sem sikerül, hogy mindenért harcolni kel, hogy a legtöbb lány akinek őszintén elmondtam az érzéseimet, akikhez őszintén közeledtem azok letapintottak, kiröhögtek stb. mert nem vagyok jó képű. Kezdek autisztikusan viselkedni emiatt, zárkózott vagyok stb.

Elegem van hogy más normálisan meg tudta élni a kamaszkorát míg én, és a hozzám hasonlók nem. Mintha minket ki akarna szelektálni a biológia. És igen is sokat jelentett volna egy mosoly vagy egy ölelés kellő időben és helyen. Attól a lánytól akitől.

Becsapottnak, kiábrándultnak érzem magam az egész élettel kapcsolatban. Ha ezt előre elmondja volna nekem valaki, biztos hogy nem akarok megszületni. Barátaim is a legnagyobb trében hagytak ott, egyedül éltem túl. - Átláttam ezt az egészet: nem vagyok szép, helyes, talpraesett, egy elméleti fazon vagyok sok álommal és vágyakkal. Művészlélekkel de ez a kutyának se kell. Egyébiránt kiábrándultam a nőkből, a politikából, a vallásból és mindenből. Megfakult, megszürkült minden.

Most mi egy élet? - Dolgozol, gyereket nemzel, meghalsz. ENNYI. Közben nem történik SEMMI!!! Nem jönnek űrlények, nem megyünk más bolygóra. nem fog történni semmi ez az értelmetlen szr ugyan úgy fog tovább kattogni a nagy semmiben, csak mások lesznek a házak, a tájak és a díszletek. De attól még nem lesz ÉRTELME. - Egyetlen egy vigasz lenne erre az értelmetlenségre egy társ, de az sem adatik, nem kellek, nem érdeklek senkit. Ezt tetézi a monoton munka, a kisstílű hétköznapok. A gazdasági helyzet. Egyszerűen gyöngülöm azt hogy átlátom menyire banális és egyszerű az élet, de ennek ellenére nem tudom megheckelni a sorsom.