Megőrülök a magányban. Mit tesztek akkor amikor bármennyire is akarjátok nincs párotok?

9 éve vagyok egyedül. Egy darabig erőltettem ezt a társkeresőzést, ismerkedést, akikkel sikerült valami, azok mind az önbecsülésemre törtek. Így már 4 éve egyáltalán nem randizgatok. Néha felregisztrálok valahová, de aztán olyan szinten 100-ból 100 rossz tapasztalat ér, hogy törlöm magamat.

A különbség a társkeresőzés és a nem társkeresőzés eredménye között csak a frusztrációban mérhető. Mert se így se úgy nincs senkim. Pedig viccen kívül, nem vagyok egy rossz party.

Idegeskedni nem idegeskedem, azzal sem lennék előbbre. Időnként szomorú vagyok, de aztán amikor a haverok, kollégák mesélnek a párjaik hisztijeiről, akkor nem is tűnik oly borúsnak ez a kép :D

üdv 50F

Szerintem az nagyon rossz ha ennyire függni akarsz valakitől.

Nagyon nem egészséges.

Próbálj meg egyedül is boldog lenni és ne egy másik személy kelljen a saját boldogságodhoz.

Az ilyen emberek akarják magukat megölni a kapcsolat után mert egyszerűen a másik emberek túl nem látnak semmit az életből.

Baromi egészségtelen

Öt éve hagyott el,aki nekem a világot jelentette.Két évig csak vegetáltam, kínlódtam. Utána álltam fel a padlóról és észrevettem,hogy egyedül is szép a világ.

Persze próbáltam ismerkedni,de nagyon elszállt igények miatt és amiatt, hogy van bennem némi szkeptikus érzés emberek iránt, így egyedül vagyok.

Megszoktam, pedig nem nagyon van kihez szólnom sem, barátaim évek alatt szépen a maguk mókuskerekébe szorultak, eltűntek.

Kirándulok,sokat mozgok és élvezem akkor is az életet,ha nincs kivel megosztanom.De erőből nem keresek és nem mástól teszem függővé a saját életem, a saját boldogságom.

Mondjuk úgy, ezt dobta a gép és tudomásul vettem :)

53 f

Nekem ez időszakos, van amikor nagyon meg tudok borulni, saját lakásban egyedül vagyok, épp soha senki nem ér rá semmire, a munka se az igazi.

Ettől függetlenül nem idegeskedem rajta, főleg nem egész nap.

Nyilván van amikor szar, hogy nincs kivel megosztani élményeket, vagy csak a napomat. De ettől még a világ megy előre.

Évek óta egyedül vagyok, mindig akkor lett kisebb kapcsolatom is amikor alapvetően kiegyensúlyozott, céltudatos voltam. amikor azt látták rajtam a nők is, hogy egy határozott férfi vagyok aki tudja mit akar az életben.

Én is úgy vagyok mint itt az "idősebbek" 33 évesen. Igazából szerintem már vagy 8-10 éve nincsen senkim. Kisebb kapcsolat, ilyesmi volt, de semmi említésre méltó.

Régen bántott, néha mostanában is, de igazából mióta dolgozom megvannak a céljaim, lett kocsi, kis lakás, fix munkahely, jó hobbi ami egy életre kitart, sok ismerős.

Társkeresőket én is hanyagolom. Régen interneten át jól lehetett ismerkedni, de mára ótvar húspiac lett az egész.

a vicces az, hogy élőben sokkal jobb nők keresik a társaságom, állnak velem szóba, olyanok akik társkeresőn biztos vissza sem jelölnek, vissza sem írnak.

Meg alapból társkeresőn csak olyan elhanyagolt, elhízott, igénytelen, végletekig megkeseredett "nők" találnak meg, hogy inkább élem le egyedül az életemet.

Semmit, egy éve full egyedül vagyok, a kutya nem áll velem szóba, pedig szerintem nem vagyok ronda. Átlagos alkat vagyok, 52 kg, átlag magassàggal, hosszú, ápolt hajjal, és fehér vagyok. Normálisan edzek, és dolgozni járok, nem vagyok buta, tanult vagyok, fiatal vagyok. Mégsincs senkim abszolút.

Mit lehet tenni? Hát, próbáltam ismerkedni, de mindenkinek kimerül annyiban az ismerkedés, hogy dickpicket küld, vagy elkezd magáról irkálni, az meg hogy velem mi van hidegen hagyja, vissza sem kérdez abszolút semmiről, meg mindenki a szia után már elkezd nagyképű lenni. "10 diplomám van, 5 autóm, nagyon jó vagyok. 8 szakmám van, nagyon jó vagyok", és ezek mellet írom még egyszer: Vissza se kérdez, hogy nekem mim van, vagy nekem hogy telt a napom, vagy bármi más.

Hát, köszönöm szépen, akkor ilyen kínálat mellett, akkor inkább maradok egyedül.