Miért van az, hogy én hiába vagyok bármennyire is jó fej, barát, mégsem lesz körülöttem senki más az?

Én tényleg jó ember vagyok, már szinte minden kollégámtól is megkaptam, hogy nálam jobb embert nem ismernek, s ezt részletezve... de nekem van 5 testvérem, apám, anyám, barát jellegű emberek az életemben néhány, és néha ismerősök, rokonok, bárki mondhatni akikkel én szóbaállok mindig "próbálok" jót nyújtani, de ez így alap természetem...

Mégis elöbb utóbb szinte mindenki "besavanyodik", negatív lesz, életét nem kedvelő, lehangoló személyiség (pl apám, anyám, kb minden testvérem is)

Igazából lassan nincs is kedvem ezekkel az emberekkel kontaktolni, mert mindig lehangolnak, idegesek lesznek ha valaminek örülök, vagy ha adok nekik valamit, már az is baj..(kis apróságok, max pár ezer ft értékben, amikre ha ránézek akkor konkrétan ők jutnak eszembe róla, hogy mennyire nekivaló, vagy csak tetszene nekik)...

Szóval ez egyre rosszabb.

S nem értem miért történik ez, hisz ráadásul én vagyok a leghátrányosabb ember minden kapcsolatom közül, a többiek jobban keresnek, álltalában komolyabb munkájuk is van, autójuk, néha házuk, és sokkal több pénzük.

Akkor itt mi a probléma?

Min kéne változtatni?

Nekem tényleg ez az alap természetem, és ha változtatnék rajta, akkor az énem összeomlana, és az NAGYON ROSSZ mikor én átmegyek "negatívba", arra én biztos nem vagyok kíváncsi, mert az csak egy hazug énem lenne mindennel és mindenkivel szemben.

Mit tegyek? Mindenki "nem jó" körülöttem... Régen nem így volt, boldog volt mindenki együtt. Mára már mindenki szétszéledt.

Nekem viszont tényleg úgy érzem, és hiszem is, hogy olyan hozzáállású emberekre van szükségem, mint alapból én is vagyok. Jókedvű, jóhangulatú, jó akaró, baráti, családias személyiség.