Miért nem bír egy ember tartósan egyedül,magányos lenni?

#30: A kérdezőről volt szó, ahol egy párkapcsolat megoldaná a problémáját.

Amiről te beszélsz, az pedig az a szint, amikor te vagy Kurt Cobain vagy Chester Bennington és mégis öngyilkos leszel.

Vagy milliárdosként rettegsz, szorongsz, hogy elszegényedsz.

Vagy szépségkirálynőként tönkreteszed magad plasztikai műtétekkel meg olyanokkal jössz össze, akik csúnyának tartanak, mert nem hiszed el, hogy szép vagy.

Ezeknél az embereknél tényleg baj van az agyban.

De ott, ahol az ÉLETHELYZET, ÉLETKÖRÜLMÉNYEK miatt lesz depressziós, ott a körülményeket kell megváltoztatni.

Akkor is, ha a ritka kivételek fetisizálásának korát éljük.

Mert ahogy olimpikonok és extrém sportolók is vannak és nem lesz, nem is lehet mindenki az, úgy olyanokat is fogunk találni a populációban, akik sokkal rosszabb élethelyzetből is saját erőből kitörtek, de ettől még ne ez legyen már az általános mérce, az alapvonal és ha magadtól te nem éred el, akkor itt egy marék gyógyszer és az majd segít.

Mintha úgy akarnál napi 4 órát alvó Arnold Schwarzenegger lenni, hogy felszívsz minden reggel egy csík spurit, majd megideologizálnád, hogy napi 16 óra munka mellett dupla annyit keresel és fele annyi idő alatt jutsz saját lakáshoz.

Beteg, eltorzult világban élünk, ahol ugyanúgy tönkremegy a testünk, mint a rabszolgának a veréstől és a korbácstól, csak itt mi magunk tesszük tönkre és még fizetünk is érte.

Ne haragudj, kedves 31-es, de ez nem ideológia és pénz kérdése, mert te olyan szélsőséges és egyedi objektív esetekről beszélsz, amit megintcsak nem biztos, hogy a kérdező kezelni tud a saját helyzetére vonatkoztatva. Genetikai okai van, vagy genetikai hajlam is van számos betegségre, függőségekre is, depresszióra is. Magyarázd el egy ADHDs gyerek anyukájának, tanárainak, hogy gyógyszer nélkül üljön meg 5 percig a hátsóján és figyeljen. Elárulom, nem fog. Vagy egy klinikailag súlyosabb paranoid skizoid betegnek, hogy nem léteznek hangok... Nincs annyi szakember és pénz sem ebben az országban, ami segít ennyi betegen. :( És ha nekem szerettél volna valami meggyőzőt írni, hangsúlyozom, hogy 100%-ban gyógyszer ellenes vagy, pedig a mentális betegségek sem mindig gyógyíthatók szimpla pszichoterápiával, pszichiáterekkel együtt is dolgozunk, vagy más orvosokkal is. Klinikai pszichológia szakon végeztem. Az más kérdés, hogy nem dolgozom, de nem keveset tanultam, dolgoztam is a szakmában. Nem dolgoztam ugyan milliárdosokkal és olyan emberekkel sem, aki minden környezeti ártalmán, minden zavaró külső tényezőn változtatni tudott volna. Nekem sem ment, nem tudtam lenyelni, amit a munkahelyemen tapasztaltam sajnos, így otthagytam. Koronavírus és válságkezelés, köszönjük szépen! De ez sem a politika helye. Most olyan főnököm van, aki nem ossza az adott nézeteket, ahogyan én sem és kevesebben is vagyunk a csapatban.

De nem ez a lényeg. A betegnek alapvetően lehetőséget kell adni, hogy kognitíve másképp lássa a helyzetét, aminek sématerápia a neve. A régi, rossz, berögződött sémákat szépen lassan átírjuk, együtt. Ez valóban nem megy, ha a személy nem akarja, nem tudja megcsinálni, ellenáll. De az ember nem arra született, hogy mindent egyedül érjen el, és nagyon káros így gondolkodni hosszú távon!

A pénzre es a sikerre reagálva. Emberek nem azért dolgoznak napi 16 órákat, mert annyira azt hiszik jobb lesz. Enélkül éhenhal sokak családja ebben az országban. Tanácsolhatok szakemberként mas munkát, ha fizikailag nem elérhető semmilyen lehetőség, vagy nincs rá képzettségi szint, értelmi szint, mentális, fizikai egészség. És valóban beteg világot élünk, ahol mindenki feszegeti határait, de ne mondd kérlek, hogy ez csak az egyén hibája, nem rendszerszintű probléma. Mert az. És nincs olyan pszichológus, aki ebbe a rendszerbe bele tudna nyúlni, mert állami kórházba sok esetben csak nagyon súlyos esetek kerülnek be.

A kérdezőnek életviteli tanácsadás, szakítás feldolgozása (még korai továbblépni) kellene. A gyász folyamata itt is jelen van, hiszen a szeretett személy nem tér vissza és sok sebet hagy maga után egy szakítás, hiszen elvesztegetett időnek érezzük a kapcsolatot, vagy olyan időnek, amit jó lenne visszakapni. Mindkettő nehéz.

Úgyhogy nem érdemes friss szakítás után új kapcsolatot javasolni. Meg kell szokni a szingli létet is, mert bizony nem kevés fiatal van, aki sosem élt egyedül az első komoly kenyértöréséig. Olyan is van, aki sosem élt egyedül, mondjuk válása után sem, mert akkor már voltak gyermekei. Dolgoztam egy apával, akinek a felesége nem engedte el a gyerekeit normál láthatásra sem és az apa, aki sosem élt egyedül, szintén megőrült a magánytól a bérelt lakásában, mert mindentől megfosztották, ugyanis a feleség családjába költözött be, csak a szakmai tudásával, állásával, materiális háttér nélkül. Három gyermekük volt, mondanom sem kell, CSOKos picik. Csakhogy anyuka a szülés utáni depresszióját nem kezeltette, nem hisz a pszichológiának csúfolt kuruzslásban. Ilyen nyilván van, és nem kell a gyógyszer, nem kötelező, de az apa által leírt hozzáállásával az anya nemcsak a saját, az apa, de a gyerekek normális lelki/mentális fejlődését is teljesen ellehetetleníti. Az anya egyértelműen Borderline személyiségzavaros, ami miatt eltaszította magától a segíteni vágyó apát, és most foggal-körömmel ragaszkodik ahhoz, ami megmaradt neki:a gyerekeihez. Mivel a Borderline betegnek nem lesz betegségtudata, kezeltetni nem fogja magát, a gyerekek nem lehetnek apánál a minimális heti 1 napnál többet, mert ennyiben egyeztek meg munka stb. Miatt. Más, jobb esetben ez úgy van, hogy, ha van több szabadidő, akkor apa elviszi a gyermekeket, amikor szeretnék. Anya semmilyen extrát nem engedélyez, amit támadni sajnos nem lehet. Úgyhogy bármilyen borzalmas is, azt kellett tanácsolni apának, hogy örüljön a lehetőségnek, ha már ennyi adatott. Lehet a kéthetente 2 nap kevesebb lenne, vagy fárasztóbb is egyszerre, aztán hátha anyuka megenyhül, ha a legkisebb gyerek is elég idős lesz egy hosszabb távolmaradásra anyától. Azóta szerzett magának apuka egy kiskutyát, akihez hazatérhet, imádják egymást,ezen kívül a szüleivel, testvéreivel való kapcsolata is jobbra fordult, miután kimondták a válását és anyuka nincs többé a képben. Itt elengedtem a kezét, mert látványos volt a javulás. Borzalmasan nehéz emberi élethelyzetek vannak. :(

Becsüljük meg, amink éppen van, de ha nem megy, kérjünk segítséget!