Volt-e már olyan, h teljesen elveszett voltál, foglalkoztál magaddal, önismerettel, de egy idő után már eleged volt saját magadból is?

Emellé társult (teljes) céltalanság, motiválatlanság ill. az érzés, h semmi se okoz (igazán) örömet, nem igazán vágysz semmire (legyen szó, akár oly egyszerű dologról, h mit egyél) s még azt se tudtad igazán, h mit szeretnél, mire vágysz?

S leginkább a frusztráló érzés, h mi a franc bajod van s hogy mit szeretnél?

Sikerült ebből az állapotból kilábalni? Ha igen, hogyan?

Ha úgy érzed, h van jelentősége a mesélnivalód szempontjából a nemednek, korodnak, lakóhelyednek, munkahelyednek v bármi egyébnek, nyugodtan említsd meg, kérlek.

40F