Hány évesen, mikor, mi változtatott meg titeket leginkább? Pl: gimnázium végére "kivirágoztatok", megtaláltátok önmagatokat, saját stílusotok, stb.

22-23 évesen változtam meg igazán. A szüleimtől kaptam lakást, végleg mrgszakítottam a kapcsolatot a toxikus apámmal, lett normális munkahelyem, normális kapcsolatom, újra elkezdtem komolyan venni az edzést és vettem egy kiskutyát. Onnantól lettem nyitottabb és gondtalanabb és nem féltem élni az életem. Végre nem számolgattam a forintokat, végre nem kellett becsukni a szobám ajtaját, végre nem kellett azon aggódnom, hogy mennyi idő alatt tudok összeszedni elég pénzt lakásra úgy, hogy közben sem szárazkenyéren élek... Hihetetlen megkönnyebbülés volt. Jelenleg is tart:)

Gimiben volt még egy nagyon jó időszakom, annak a legelején. 14 évesen gyógyultam ki az anorexiából és mérsékeltem a pánikrohamaimat, iskolát váltottam és egy nagyon jó közösségbe kerültem. Az volt az első fénykorom. Aztán költözés rá egy évre, ismét egy szar osztályközösség, zaklatások, a szüleim válása, egy rossz kapcsolat, amihez nagyon ragaszkodtam, mert úgy éreztem, más rajta kívül nem tudna szeretni... Szóval roncsként mentem egyetemre és sokáig be is voltam gubózva ott is. Aztán szakot váltottam, akkor kezdődött a második fénykorom.

25 évesen végre rávettem magam, hogy körülmetéljenek (orvosilag indokolt volt). Utána rohamosan kinyílt a világ, és megjött az önbizalmam is.

35 évesen rájöttem, hogy a vállalkozásom fejlődésének kulcsa elsősorban bennem van. Hihetetlen, hogy az elmúlt néhány év alatt mennyit léptem előre, főleg emberileg.

Majdnem 26 éves voltam mikor anyukám meghalt. Előtte egy életvidám, mosolygós, pozitív nő voltam, aki azt se tudta szinte, hogy mi az, hogy bánat. 3 év elteltével már csak árnyéka vagyok régi önmagamnak, jóval kevesebbet mosolygok, megtörtem, depressziós ugyan nem vagyok.

Sajnos az én történeten negatív irányba változott.

Ruházkodási stílusom nem változott meg.

17 évesen ütött be nálam a kamaszkor, addig mesevilágban éltem. Magától jött, nem váltotta ki semmi, csak egyre inkább szembesültem azzal, milyen a valódi világ. De mindig előfordul párévente egy-egy sorsfordító dolog, tavaly is meg keleltt sajnos tapasztalnom egy kellemetlen igazságot.

Önmagamat nem "találtam meg", hiszen folyamatosan változunk, sosem fogod megtalálni önmagad :)

Ugyanígy változik a stílusod is, a közelmúltig pl. a praktikusság elvét vallottam, most közel negyven évesen elkezdett érdekelni a divat és szeretnék elegáns lenni.