Miért lett a tanulás lenézendő dolog? Miért nem foglalkoznak egyesek a saját jövőjükkel?

Én azt nem bírom megérteni, hogy az ilyenek alá miért adják a tanárok is a lovat.

Nekem is volt ilyen osztálytársam. Egész évben pofázott, rendetlenkedett, zavarta az órát, a tanulást meg le se... ennek ellenére év vége felé mindig az ő igénytelen, unalmas kiselőadásait kellett hallgatni, amit egy az egyben kimásolt wikipediáról, hogy meg legyen neki év végén a kettes.

Bezzeg ha én álltam volna bukásra, akkor tuti kiosztott volna az összes tanár, hogy év közben kellett volna tanulni, így jártam. Nevetséges...

Ha én tanár lennék, nem engedném az ilyen barmokat javítani, mert ez a többi emberrel szemben is igazságtalan. Nem járja, hogy a normális, de gyengébb tanulóktól elvárják egész évben a gürizést egy nyamvadt kettesért, az ilyeneket meg szimplán átrugdossák kegyelem kettessel. Ha én tanár lennék, úgy meghúznám ezeket, mint a sz art, aztán felőlem járhatja 4-szer is újra az adott osztályt.

Igazából szerintem teljesen feleslegessen idegeskedsz a témán. Ezek az emberek, és ez saját tapasztalat mert én is ilyen hülye gyökér voltam igazából úgysem jutnak el egy főiskoláig/egyetemig ha nem is vegetálnak, de max egy szaros szakmunkások lesznek ahogy én is..annyi esélyük van az életben új életet kezdeni, hogy szinte 0 (ezt is csak saját magam miatt tudom).

Szóval az összes cseszegetést amit adtak mondjuk azoknak a tanuloknak, bár én nem voltam ilyen csak szimplán leszartam mindent hidd el vissza fogják kapni aztán vagy tanulnak belőle, és próbálnak változtani vagy nem. 24f

Ahogy írod, ez az iskolában kezdődik.

Azok, akik nem tudnak vagy nem akarnak tanulni, strébereknek nevezik jobban felkészült társaikat (nem mondom, ilyenek is vannak, de itt most nem erről van szó), és kompenzálásképpen nagyhangúak, erőszakosak, bohóckodnak, hogy valamivel ők is kitűnjenek.

És ők lesznek az osztály hangadói, a többi birka követi őket, mert így egyszerűbb és kényelmesebb.

Ez később a "való életben" is megmarad.

Elég a Gyakorin és a hasonló honlapokon a hozzászólásokat olvasni, hogy ez nyilvánvaló legyen.

De ez nem új dolog; régen is így volt, a régi renszerben is.

Csak akkor könnyebb volt elhelyezkedni a semmivel.

Ma már nem, és ez rengeteg keserűséget és frusztráltságot kelt, aminek valahol hangot kell adni.

Én gyakran a négyeskéért harcoltam felső tagozatban, vagy gimiben félévkor vagy év végén. Persze meg volt az oka. Szinte mindig a nagyszüleimnél voltam délután, s Ők sajnos, elég idegesek voltak. Gondolom, poszttraumás tünet volt, hiszen gyermekként túlélték a háborút. Anyukám dolgozott, s mire hazaért mindig nagyon fáradt volt, apám meg nem törődött Velem.

Ennek ellenére szereztem diplomát, hol dolgoztam, hol nem. A nagyszüleim is támogattak, amennyire tudtak. Jól végeztem, de munkahelyem az mikor van, mikor nincs. Engem is leszólnak sokan, hogy miért tanultam, de Engem nem érdekel. Olyan helyen lakom, az észak-magyarországi régióban, ahol nem érték a tanulás. Ha meg van valaki fontos ember rokonod, barátod vagy ismerősöd, nem muszáj, hogy tanult legyél.

Általánosban rengeteg hátrányos helyzetű osztálytársam volt - alig volt, aki nem volt az (roma, nagycsaládos, stb.) - s így, ha nem tanultam is jobb eredményt értem el mint sokan. A gimis osztályom meg tele volt protekciós gyerekekkel.

09:26...teljesen egyet tudok érteni.

Én többek között ezért is gyűlöltem az általános és középiskolát. Ha én 3-ast kaptam véletlenül, akkor a tanárok majdhogynem lecsesztek hogy "többet vártak". Ezek mellett a "nagy dumások" szartak az egészbe és mégis át lettek engedve kegyelem kettessel, és még jót nevettek is rajta a tanárral.

Sajnos az ilyen dolgok sem tettek jót az alapból nem létező önbizalmamnak.

Ez elég összetett dolog, az ember hozzáállására hatással van a családja, a neveltetése, a környezete, az, hogy mit lát a világból, stb. De én úgy gondolom, emellett annak, ami mindenki számára elérhető, nincs akkora nívója, mint annak, ami csak kevesek kiváltsága. Félreértés ne essék, nem sírom vissza azt az időt! De amikor déd- vagy ükszüleink idejében szinte kiváltságosnak kellett lenni ahhoz, hogy tanulhass, akkor aki tanulhatott, az (persze kivételek akkor is voltak) borzasztó komolyan vette, és dicsőségnek tartotta, hogy tanulhat. Akiknek pedig nem volt rá lehetősége, azok sem nézték le, hanem inkább vágyakoztak rá.

Mióta mindenki szabadon tanulhat, sőt, kötelező tanulnia 16-18 éves koráig, azóta már nincs meg a "varázsa", egyre inkább koloncként tekintenek a tanulásra. Nem lesz attól különleges, hogy tanulhat, sőt, muszáj neki tanulni, és máris az egykor megbecsült dologból gyűlölt, ültözött dolog lett.

Meg ugye ki mit lát otthon. Tőlem egyszer megkérdezte egy 15 éves lány, hogy mégis mi értelme van tanulni, amikor az anyja is csak 8 általánost végzett, és mégis megélnek. Igaz, hogy a főnöke szeretője, meg ha épp van valakije, akkor eltartatja magát, de ebből a kislány annyit szűrt le, hogy nem dolgozik, és mégsem nyomorognak. Vagy az a gyerek, akit matekból korrepetáltam, hogy meglegyen a kegyelemkettes, aki szerint teljesen felesleges tanulni, hiszen az apja sem érettségizett le, mégis többet keres Ausztriában a gyártósoron, mint sokan idehaza diplomásként.

De aki egyszerűen nem látja, hogy bármit is érne, ha tanul, az ugyanúgy el fogja veszíteni a motivációját.

Felelősségteljes gondolkodást meg egy 10-15 évestől még ne várjunk. Mire meg rádöbbenne, hogy talán mégsem akkora buli 10 órában a gyártósor mellett robotolni, vagy kiszolgáltatottként élni, és eltartottnak lenni, addigra meg már késő.

Én mindig is lenézett különc voltam általánosban, amiért szerettem a tudást. Én voltam a hülye stréber, meg a lúzer, amiért 8.-ban nem mentem a többiekkel zugban piálni. Most ha végignézek az egykori osztályomon: egyikük autóalkatrészekkel feketézik, meg piti betörések miatt gyakran bekerül a hatóságok látókörébe, másikukat múltkor úgy kellett a detoxba bevitetni, mert a fagyban tajrészegen feküdt a buszmegállóban. Van, aki soha nem végezte el a 8 osztályt, ő most alkalmi munkákból él. Az osztály egykori nagymenője gyárban robotol minimálbérért.

Soha nem bántam meg, hogy nem vettem át az éeltstílusukat. :)

Amúgy mindig azt mondják hogy a gyerekek között vannak a jövő tudósai, mérnökei, orvosai...

...csak nem teszik hozzá, hogy ugyanúgy közöttük vannak a jövő gyári szalagmunkásai, közmunkásai, alkoholistái, segélyesei...

Felnőtt korodban már megválogathatod valamilyen szinten a társaságod, munkaköröd, egyetemed, végzettséged alapján nagy valószínűséggel bekerülsz egy "neked megfelelő" értelmi szintű körbe.

Ugyanezt gyerekként nem teheted meg. Persze ott vannak a pénzes, nagy presztízsű, adott esetben "sznob" iskolák, vagy épp a "kisebbségi" iskolák, ahol van egy közel azonos kör (aki meg kitűnik azt visszahúzzák). De átlagos iskolában nem választhatod meg milyen hülye gyerekekkel vagy körbevéve.

Én legjobban azon akadok ki, hogy a többségbe már fiatalon belenevelik a szülők, hogy "nem viheted semmire, mert az állam, a gonosz főnök, a kapitalizmus és a többi...". Megtanítják a gyereket hogy kifogásokat keressen és másokat hibáztasson. Sokan már fiatal korukban elkönyvelik hogy úgysem viszik semmire. Vagy a tipikus "most kell élni" címszóval végletekig "kiélik magukat" és letudják hogy az élet maradék 3/4-ed része a robotolásról fog szólni.

Aztán az ilyen emberek felnőnek, ugyanúgy hibáztatják a világot, bezzeg ha megkérdezed hogy miért nem tanult, akkor primitív módon elküld az anyádba.