Miért nem normális az, hogy herótom van az okos/tanult sikeres emberektől miközben én is diplomás vagyok?

Mondjuk azt a diplomát kétszer annyi idő alatt kényszerből szereztem meg, de soha annyi beképzelt, önelégült, szánalmas, álszent ripacsot nem láttam még mint amennyit ott (informatikai terület).

Jelenleg félig dolgozom a szakterületemen (alibi munka), de így is gyülölöm és ott is csak minimálisan vagyok pozitívabb véleménnyel a diplomás dolgozókról.

Arról jutott eszembe a kérdés, hogy nézegettem most volt csoporttársaim fb profilját (akiknek jobban sikerült a képzés és menő cégekhez mentek el). Nem hiszem, hogy irigység beszél belőlem, mert a mai napig nem vágyom arra a steril, szürke, kivagyi multis nagyvállalati környezetre (magyar cégnél dolgozom) viszont a képekről ordít a fent felsorolt összes tulajdonság.

Sosem tudok normálisan elbeszélgetni egy diplomással (főleg a reál szakon végzettekre igaz ez).

Mindegyik csűri-csavarja a beszédét, árgus szemekkel figyeli mikor mit beszélek, hogy lecsapjon egy-egy hibámra hogy utána cinikusan érveljen és bizonygasson.

0-24-ben a büszkeség, nagyképűség és dicsekvés ömlik belőlük.

Egyszerűen tenyérbemászó az összes informatikus/mérnök meg alapból a reál területen tanuló ember. A bölcsészek nem tudom milyenek, velük annyira nem voltam kapcsolatban, de lehet alapból nem jó közeget választottam karrier és ezáltal szociális téren. Állítom jobban kijönnék szakmunkás fiatalokkal, de velük sem voltam sose kapcsolatban.

Nektek mi a tapasztalatotok?