Ez már nem normális ugye?

sziasztok! 14 éves (lány) vagyok. az osztályban szinte mindenkivel, úgy ahogy kijövök, de egyébként nincs egy haverom sem. nem azért mert nem akarnak velem barátkozni hanem mert nekem idő kell egy megismerkedéshez. mindehez még az is hozzájön, hogy baromira hangulatember vagyok, vagyis az egyik pillanatba még van kedvem poénkodni, a másikban nincs. nagyon más vagyok mint az átlag. szerintem. imádok merengeni, órákig képes vagyok nézni a felhőket stb. magamnak való vagyok, mondhatni. és mert szinte senki nem hasonlit belsőre rám ezért egyedül érzem magamat. magányos vagyok. életembe nem éreztem még ilyen egyedül magamat. a szüleimmel borzasztó a kapcsolatom, úgyhogy nekik sem mondhatok semmit. sírni lenne kedvem. gondolkodtam már az öngyilkosságon, de soha nem tudnám megölni magamat. totál depis lettem az egyedülléttől. semmi kedvem élni. normális, hogy ennyire magam alatt vagyok? régebben még soha nem volt ilyen velem...