Mennyire vagy magányos és szomorú?

Egyedulallo vagyok megsem erzem magam maganyosnak, korabban amikor meg kapcsolatban eltem sokkal maganyosabb voltam.

Boldogsag-szomorusag dolgaban nagyjabol azonos a merleg ... van sok pici boldogsag es egy-ket nagy szomorusag - ezeket egesz jol elviselem.

Eléggé magányos vagyok..

Hiába vannak barátnőim nagyon ritkán találkozunk :(

Szomorú max az idő miatt vagyok olyan lehangoló a január

30/N

Eléggé, de csak azért nem érzem ezeket teljes erővel most, mert fejben már a jövő heti vizsgáimon ülök. Eddig hellyel-közzel sikerült egész tűrhetően elterelni erről a figyelmem, szóval kicsit tartok is, hogy mi lesz a vizsgák után :c

Egy ideig próbálkoztam tenni ezek ellen, de mivel szinte 0 sikerélmény volt, így szinte felhagytam vele, ez pedig ugye nem segít valami sokat a helyzeten.. Esténként, elalvás előtt, a legrosszabb ez a kombináció, mert olyankor túl sokat agyalok.

21/L

A fővárosban élek szingli férfi vagyok, 30 éves vagyok.

Nem érzem a magányt és a szomorúságot!

Bulik, galériák, koncertek, mozik, múzeumok, pártik, színházak, fürdők és uszodák,

(kiváló minőségű étterem is).

Nem azért érzem magam magányosnak, mert nincsenek emberek körülöttem, hanem mert nem értenek meg és nem feltétlenül fogadnak el.

Szomorú meg inkább azért vagyok, hogy ennyire pocsék az élet. Mert önmagában iszonyatosan nehéz élvezni, nehéz szépséget találni benne. Mind e mellett gyakran azt érzem, hogy csak egy adott ember/személyiség típusnak való a mostani élet.