Miért van az, hogy mindig csalódok? Miért ilyenek az emberek? Miért nem találok egy normális embert, aki a barátom lehetne?
Először mindig bizalmatlan vagyok és egyre jobban az.
De egy idő után beengedek a szívembe embereket. És amikor már megbíznék bennük és megszeretném őket, akkor kapom a csapást. Nem tudom miért kapom ezt folyton az élettől. Mindig egyedül vagyok, ami a legrosszabb, hogy lassan jobban szeretem az egyedüllétet, mint bárki társaságát, mert már félek bárkihez is közel kerülni.
Valaki hasonló zokniban?
Hasonló teljesen.
Össze barátomban, minden páromban csalódnom kellett. Mind önző,kihasználó, érzésekkel visszaélő volt :(
Már nem nagyon bízom senkiben.
Ha van kedved és pesti vagy ismerkedjünk.
31F
De ez ilyen egyébként, nem egyszerű megtalálni a megfelelő barátot.
Én is így érzem #8.
Voltam én is depressziós.
Szerintem is ez a barátság lényege.
De úgy érzem, az élet egyik hibája vagyok, amit ki kéne radírozni a térképről.
Azért köszi mindenkinek.
Én is így voltam egész életemben.
Aztán mikor már nem érdekelt összejöttem egy lánnyal, de úgy annyira kezdetben nem vonzott az egész, csak leglaább volt valaki, de semmi elvárásom nem volt, és pont ez jött be :D
Nem feltétlen van összefüggés, de sok jóra nem vezet mikor túl érzelmesen álltam az emberekhez meg túlságosan törődtem, mert mindig megsérültem csak.
Igazából mniden kapcsoalthoz idő kell míg kiderül, hogy ér is valamit egyáltalán, addig meg felesleges túlságosan érzelmeket belevinni meg nagy reményeket fűzni. Majd ha bizonyít valamit a kapcsolat/barátság akkor már lehet látni, hogy ér valamit, de addig...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!