Miért nem lehetek csöndes,félénk,visszahúzódó fiúból,vagány,vicces,szószátyár,nyitott fiú?

Olyan legyél, amilyennek jól érzed magad. Nem mások miatt akarj 180 fokot változni. Értem, hogy mire gondolsz, de ha vagányabb is lennél az nem garancia arra, hogy akkor barátnőd és barátaid lennének.

Visszahúzódóbb barátokkal és barátnővel valószínűleg könnyebben közös hullámhosszon lennél, inkább efféle társaságot próbálj keresni. Tudom nem egyszerű

Egyrészt lehet, de minek.

A vagányságg abból ered hogy kompetens vagy valamiben.

Fejleszd azt amiben jó vagy.

Engem is csak anyám szeret, de azt mondta ha nem lennék a fia, akkor nem szeretne.

Ebből kiindulva rajta kívül sosem fog senki szeretni, de így jártam.

¯\_(ツ)_/¯

Én kb 180 fokot változtam az elmúlt évek során, mert nagyon nem tetszett, amilyen voltam. Nem voltak barátaim, nem jártam sehova, mert otthon kockultam, alig beszélgettem emberekkel. Ha el kellett mennem pl. ügyet intézni, szinte pánikoltam, annyira féltem a beszédtől. Ráadásul meg voltam győződve, hogy szarfej ember vagyok, mert senki sem kedvel.

Amikor elkezdtem dolgozni, direkt elmentem az összes csapatépítő programra, mindenre igent mondtam, magamra erőltettem még akkor is, ha nem volt kedvem, mert legalább ittasan el tudtam magam engedni. Rengeteg kínos pillanatot éltem át, sokszor mondtam hülyeségeket, sokszor mentem úgy haza, hogy úristen de gáz voltam, mit gondolnak rólam... Ugyanakkor lassan elkezdtem érezni a változást. 5 év eredménye az, hogy az életem kezd egyre normálisabb lenni, mert keresem a helyzeteket, ahol emberekkel lehetek és gyakorolhatom a kommunikációt. 23 évesen tapasztaltam meg először, hogy milyen társaságba tartozni, és el sem tudom mondani, hogy mennyire örülök neki. Olyan, mintha megnyílt volna a világnak egy olyan része, amiről azelőtt tudomásom sem volt, max filmekben láttam. A személyiségem is nemrég kezdett szilárdulni, és az a legdurvább, ahogy ezt a saját szememmel látom. Rájöttem, hogy a korábban a mások felé mutatott arcom egyáltalán nem én voltam, és a társasági életben való részvétel megmutatta, vagy inkább létrehozta azt az énemet, akit mások előtt is önmagamnak nevezhetek. Bárkinek, aki hasonló helyzetben van, azt tanácsolom, hogy kezdjen el ismerkedni és megnyílni mások előtt, mert utána sokkal jobb lesz az élete.