Miért félnek sokan a magányról?

Mert a magány öl.

Magányosként előbb halsz meg, nagyobb esélyed lesz demenciára, depresszióra, függőségekre, szorongásra, sőt, még diabéteszre is.

A magányt imádók nagy része csak ámítja önmagát azzal, hogy milyen csodás az élete. De oké, persze létezhet olyan, aki tényleg élvezi az elzarkozottságot, de az ilyennek miért létszükséglet, hogy az extrém introvertáltságot folyton normálisnak próbálja beállítani?

Remetének lenni a legkönnyebb dolog a világon de nem a legjobb.

Pl meggyőzheted magad hogy előgyártott műanyag kajákon élni nem puszta vegetáció, de terjeszteni, hogy ez van olyan jó (sőt, jobb!) és egészséges életvitel, mint rendszeresen és változatosan főzni magadnak, az enyhén szólva is irritáló.

Tudom hogy manapság nagyon menő az az individualista nézőpont, hogy mindenki jaaaj de nagyon tudja, hogy mi a legjobb neki (és érdekes módon mindig az a legjobb, ami a legkevésbé ijesztő és megerőltető) de társas lények vagyunk. Pont.

"Miért félnek sokan a magányról?"

Én a helytelen ragok használatától félek és most megijedtem. :(

Életemben nem voltam magányos, még akkor sem, amikor 10 évig a szó legszorosabb értelmében egyedül voltam.

Az egyedüllét nem a magány szinonimája.

Bár leginkább belső tartalom és felfogás kérdése.

Én is imádok egyedül lenni, de remetének nem állnék.

Teljesen szubjektív vélemény következik, nem ítélem el az akár totál ellenkező nézetet, életvitelt:

Én nem félek tőle, hanem nem látom hosszútávon értelmét az anyagi javak felhalmozását és kihasználatlanságát + a habitusomból adódóan csak káosz lenne így az élet.

Kifejtve: Akkor érzem magamat jól, ha valmit adni is tudok. Amikor egyedül élek, feleslegesnek találom pl. a takarítást, rendrakást, főzést, a különböző drágább gépeket... Ugyanígy vagyok az „élményekkel”. Ha nincs kivel megosztanom, akkor minek? És ne keverjük a szezont a fazonnal, nem azt mondom, hogy nekem nem kell „énidő”, mert igen, igénylem is, de nem kell ahhoz egyedülállónak lennem, egy normális kapcsolatban ugyanúgy megoldható. Továbbá, nem, nem vagyok társfüggő sem. Csak azért, hogy legyen valakim, vagy hogy ne legyek magányos a házamban, nem fogok összejönni vkivel...

Példán kerrsztül: Az (eddigi) utolsó albérletemben ketten laktunk, kollégám volt (közvetett), de nem sokat találkoztunk. Viszont jó érzéssel töltött el, hogy nem egyedül használom azt a bhazi nagy lakást, és hogy a sok háztartási cumómat valakivel meg tudom osztani/használatban vannak. (Persze, ezt nem mindenkivel lehet megoldani, nekem szerencsém volt, hogy ilyen jó lakótársam volt). A közös tereket márcsak a lakótársam miatt is, kénytelen voltam rendben tartani- de mégsem éreztem akkora kényszernek, mint ha csak a saját érdekemben kellene ezt megcsináljam. Miközben ezt az albit intéztem, 2 hétig egy kisebb családi házban laktam tök egyedül... Pár napig elvoltam, de utána kezdett zavarni, hogy qvára nincs motivációm se magammal, se a házzal foglalkozni, és hiába mentem ide-oda túrázni/látványosságokat megnézni a közelben szabadidőmben, ahogy hazaértem elment az az „érzés”, hogy jelentene bármit is.

Munkám során 8 órán keresztül emberekkel foglalkozok. Kb. minden hétvégén találkozok vmelyik szerettemmel (párom, család, rokonság, barátok). Engem is lemerítenek az emberek, DE! nem a párkapcsolat. Mivel munkahelyen effektíve nem azt mutatom, aki ténylegesen én vagyok (csak egy részemet max), ahogy a páromon kívül másnak se. Nekem a párkapcsolat valamilyen szinten önmagam megélése is, ahogy annak vonzatai is. Ebben a formában tulajdonképpen minden igényem teljesül egy másik személy által, anélkül, hogy az kényszer helyzet lenne. 1. Van kivel megosztanom a javaimat. 2. Van kivel megosztanom az élményeimet/tapasztalataimat.

3. Nem érzem azt, hogy felesleges erőfeszítéseket kellene tennem, mert nem az én érdekeimet nézem elsősorban ilyenkor, hanem a „miénket”.

Bocsánat, hogy hosszú lett, de próbáltam minél jobban megragadni az én viszonyulásomat a témával kapcsolatban, bár visszaolvasva nem hiszem, hogy átmegy úgy ahogy én azt ténylegesen gondolom/érzem.

Én is pont ilyen vagyok.

L