Miért hiszik sokan hogy rossz életük egy csapásra boldoggá válna ha barátnőjük lenne?

Ez magában nem elég,de az embernek dinamikái vannak.

Enni,inni,fedél a fej fölött.

Barátnő,barátok,család rendben kell hogy legyen.

Ilyen egyszerű.

Másokról nem tudok nyilatkozni.

Én úgy ahogy boldog vagyok, egészségesek vagyunk, meg van mindenem amit pénzért meg lehet venni. Normális, számomra teljesen kielégítő életet élek. Viszont mégis magányos vagyok, mert egyedül vagyok. Oké van családom, barátok, de a párkapcsolat az hiányzik. Jó mikor az embernek van valakije. Én azok közé tartozom, akik nem az egyéjszakás kalandokat keresik, hanem a tartós kapcsolatot. Én tényleg ez a társas lény vagyok. Semmi más vágyam nincs jelenleg csak egy barátnő, amire szükségem van vagy amire vágyok jelenleg az minden más megvan.

Van akinek tényleg pontosan ennyi kell a boldogsághoz, és semmi több. Bár én nő vagyok, de én is a magánytól szenvedtem. Jöttek ki rajtam sorban a mentális betegségek, és pontosan tudtam hogy nálam a magány az oka.

Mióta lett párom, semmi bajom, boldog vagyok. Nincs is szükségem semmi másra, nem akarok mesés vagyont meg hasonló dolgokat, már nincs mire fognom hogy "majd akkor leszek boldog, ha ez és ez lesz". Egy társra vágytam, megkaptam, és rendbe jött az életem.

Mindenkinek más kell a boldogsághoz, és az ember érzi belül hogy őt személy szerint mi tenné boldoggá. Aki azt mondja hogy őt egy társ, annak én maximálisan elhiszem.

Ezek csak depresszív tévképzetek. Jó dolgokat társítanak egy vágyott, jó dologhoz. Ok-okozatot nem látják még tisztán, hiszen nincs benne tapasztalatuk. Csak azt látják, hogy aki kapcsolatban van, annak az élet jól megy. Pedig a valóság ennek a fordítottja... aki amúgy is képes jó életet teremteni magának, annak könnyebben lesz párkapcsolata is.

Ezt egyszerűen nem látják ezek az emberek... végül pedig másokat és a világot okolják, ha nem jön össze nekik a dolog. Káros nagyon az ilyen ember. Jó lenne segíteni nekik, mert elszomorító, hogy ilyen buborékba kerülhetnek... és ez még a legkisebb rossz a tévképzetek, hibás viselkedésminták, stb között. A gondolkodásmódunk alakítása nagyon rossz a társadalomban. A szülők is rosszak, és a közoktatás sem segít nagyon megértetni a társadalom működését. Nem vagyunk tisztában saját magunkkal, ami rossz.