Sokan rinyálnak,hogy nincs senkijük,kevés pénzük is van,nem kellenek senkinek..stb! Miért nem örülnek az életnek?

Te mondd, azt hiszed, ha elmész a Normafához akkor boldog leszel?

Három éve hagyott el,akit életemben legjobban szerettem, azóta vegetálok,érted?

Van kajám, egészséges vagyok, de magányos a végtelenségig. Mindenhova egyedul vagyok kénytelen menni, és mindenhol látom a sok magányos, szomorú és keserű embert magam körul. Nézz már szét, akár a Szigeten, akár a Normafánál....

Nehogy azt hidd, hogy egy állatka mindent pótol. Volt kutyám,már meghalt.Aranyos volt, bújós. De beszélgetni nem tudtam vele. Moziba nem jött el. És éjjel nem bújt hozzám, nem adott csókot.

Nagyon naiv vagy, gondolom, nagyon fiatal is.

Boltban a forgalomról kérdezni nem beszélgetés.A beszélgetésnek témája van, nem egy pár szó, udvariasságból.

De mint mindenkit, az élet Téged is megtanít majd, hogy megbecsuld,ha lesz valakid. És nem állandóan a csend sípol melletted, vagy esetleg jól esne egy ölelés.

Én sem hittem fiatalon, hogy így lesz,de az élet elkapált rendesen.A mai világban pedig igazi kincs egy igaz társ, vagy barát. Olyan, aki nem Facén,és Messengeren él és beszélget....

Igazad van, de:

Ahhoz nem ilyen országvezető kellene:

"harcellenségakcióterv".

Teljesen egyetértek veled, kérdező! Sokan csak panaszkodnak, hogy jaj, meleg van, jaj most esik az eső és szinte soha semminek nem tudnak örülni.

Mikor meghalt 56 évesen anyukám 4 évvel ezelőtt (12 évig küzdött a daganattal) nagyon magam alatt voltam, mára sokkal jobban vagyok. Újra tudok örülni a madarak csivitelésének, a napsütésnek, mert anyából is merítek erőt, hogy tudom, hogy azt szeretné, hogy boldog legyek. Bár már soha nem leszek olyan, mint előtte, viszont a jelenlegi helyzetből igyekszem kihozni a legtöbbet. Nem sajnáltatom magam. Mikor az eset megtörtént se szerettem, ha sajnálkozva körbeugráltak, inkább elvonultam magamba, hisz mit kezdjek a többiek sajnálkozásával? Attól nekem jobb lesz? Nem. Anyát visszakapom? Nem. Ezt egyedül nekem kell és kellett megoldanom. Sikerült. Ott volt az internet utánanéztem a dolgoknak és rendbe tettem magam.

Van jó állásom, bár nem fizet sokat, viszont nagyon szeretem, van hol laknom, van párom, plusz apával együtt kilábaltunk a nehéz időszakból.

#5 Magadat szereted? Kétlem. Ha szeretnéd, akkor jól ellenél egyedül, nem frusztrálna, hogy most jelenleg egyedül vagy. Kapcsolatfüggő vagy ezek szerint. Ha nincs kapcsolatod, akkor bejön a depi, magány, frusztráció. Aki szereti magát, az szeret egyedül is lenni. Nem zavarja, hogy körülötte boldog párok vannak, hanem képes elleni egyedül is, sőt dolgozik azon is a későbbiekben, hogy legyen párja, de nem foggal körömmel és nem kap idegbajt, ha nem jön neki azonnal össze.

Nem tudsz örülni a szép természetnek, ha elmész a Normafához? A természet, az erdő feltölt. De egy ilyen negatív, életunt embert nem biztos, aki mindenbe csak a rosszat látja, csak azért, mert jaj, őnagyságának most nincs kapcsolata...brühühüü.

"Ha már tudsz szeletelt kenyeret venni 1 kg-ot, meg szalámit, üdítót vagy ásványvizet és nem vagy hajléktalan, akkor mi lehet a probléma?"

Kár hogy ez nem élet. Még az egészség sem az. Ezek az élet alapjai.

Nézz át egy Maslow-piramist, hogy mennyi minden fontos dolog van még benne, utána folytathatjuk a diskurzust.