26 évesen egy barátom sincs. Mit tegyek?

26/N vagyok. Egy barátom sincs, mindenki kerül, és nem jövök rá az okára.

Már egészen kicsiként megjelent ez a probléma. Általános iskolában oda mentem a lányokhoz, és nem fogadtak be. Csomót piszkáltak, hogy miért ilyen a hajam, stb.

Gimiben én voltam a csendes stréber, de ott még úgy ahogy voltak barátaim.

Egyetemen is volt egy-kettő, de többnyire ez mindig egyoldalú. Tehát én hallgatom a panaszokat, ők meg engem nem hallgatnak meg, ha programra hívom őket nem jönnek. Rengeteg helyen próbálkoztam barátkozni, különböző emberekkel.

Engem a drogos/züllött alakok találnak amúgy meg, legfőbbképp pasik terén.

A párkapcsolataim is úgy alakultak, hogy kihasználtak, ha meg a sarkamra álltam, nem kerestek. Ugyanez a barátoknál. Ha nem hagyom magam, nem keres senki.

Járok pszichológushoz is, és volt TÖBB EMBER, akit megkérdeztem, hogy ŐSZINTÉN mondják meg, mi lehet a baj, hogy tudjak változtatni, de azt mondták semmi baj velem és nagyon bírnak.

Szüleimnek sincs lövése, mi lehet a baj.

Egyszerűen nem tudom, mit tehetnék még. A pszichológusom egy középkorú pasi, és folyton tág szemekkel hallgat, mikor mondom, hogy nincs barátom meg pasi sincs még csak a láthatáron sem.

Volt valaki így? Létezik, hogy szimplán csak kiskorom óta taszítom az embereket?