26 évesen egy barátom sincs. Mit tegyek?

Ezt igy nagyon nehez megmondani. Lehet, hogy rossz a kisugarzasod. Mi az oka annak, hogy pszichologushoz jarsz? Illetve kulsoleg elegedett vagy magaddal? Manapsag nagyon sokat szamit a kulso, meg a reszeben abbol is fakado onbizalom. Fontos, hogy elegedettek tudjunk lenni magunkkal.

Illetve hol probalkozol baratokozni masokkal? Van valami hobbid?

Én még csak 76 éves Ffi vagyok, de nekem soha nem volt "igazi" barátom, akit annak nevezhetnék. Nem vagyok kifejezetten barátkozós fajta, talán sok kisebb kifogásom van emberekkel kapcsolatban és ezért az ilyen baráti kapcsolataim nagyon időlegesek ill. élethelyzethez kötöttek voltak. Igaz, hogy elég introvertált vagyok, saját problémáimmal soha nem terheltem másokat, de mások gondjait mindig szívesen meghallgattam. Valójában visszatekintve nincs is bennem semmi hiányérzet. Azt hiszem, hogy családon belül is eléggé visszafogott vagyok, nem akarom magam ráerőltetni sem a fiamra, sem az unokámra, de érdekes módon a fiam magánéleti gondjairól talán többet tudok, mint az anyja (a feleségem) és a fiam velem olyan mélységű beszélgetéseket folytat, amilyeneket az anyjával soha.

Szóval ne legyen semmiféle rossz érzésed a barátok hiánya miatt, ettől még teljes, sikeres és boldog életet élhetsz.

Én is (részben) kínlódom ezzel. Van pár barátom de nincs baráti társaság.

A legfiatalabb jópár évvel fiatalabb nálam és még elég éretlen (mindenen felkapja a vizet. Én eddig jóban voltam vele de úgy érzem hogy mostmár rám is pipa). Ez ezért rossz nekem mert hosszú idő után ő az első nagyon jó barátom. Rajta kívül van még kettő, az egyik ált.suliból ismerem a másikat meg 18 éves korom óta. Velük is jól megvagyok csak sajnos már mindketten dolgoznak így nehéz heti szinten megszervezni találkát

(Én 29F vagyok btw)

Ismerős helyzet, úgy igazi barátaim nekem sem voltak soha, csak ilyen időleges, aztán ahogy szétszéledtünk ezek meg is szűntek. Nekem is az a baj egyrészt nehezen nyílok meg, másrészt nem vagyok túl jó beszélgetés kezdeményező. Ha valaki elkezd velem beszélgetni, bedob egy témát akkor persze tök jól eldumálok, de ha rajtam múlik elvagyunk szép csendben.

25F

Őszinte leszek, és most ne sértődj meg, de valószínű hogy nincsen előnyös arcod, testalkatod, az összkép nem mutat olyan jól mint ahogy az emberek elvárják.

Ezt egy férfi pszihológus, család stb nem fogja megmondani nyíltan :D

Ezt általában jó szociális tulajdonságokkal, és személyiséggel, orvosolható.

De mivel a kérdésedben azt írtad pszihológushoz jársz, és az iskolában is megkaptad a "csendes" "stréber" jelzőt, valószínű a személyiséged se túl vonzó.

Ezt nem a kisujjamból szívtam ki, még mielőtt letámadnának, rengeteg """önismeret tanulmányozás""" kellett hozzá.

Ugyanez vagyok/voltam én is!

Vékony, magas, sovány, ferde hátú (gerincferdüléses) kisgyerek-kiskamasz voltam, és mint utólag kiderült szociális fóbiám is van.

Természetesen a sors nem áldott meg vonzó arccal, és személyiséggel.

Így ugyanazokkal a problémákkal küzdöttem mint te.

Amint ezeken változtattam egyből elkezdett más irányba terelődni az életem.

Nyilván vannak kivételek, amikor két ilyen embert összehoz a sors akkor valószínű barátok lesznek, de nekem ez nem adatott meg középiskola végéig.

Ami gyors eredményt hozhat: hobbi váltás, ha nincs keresés, új munkahely, edzés, környezetváltás pl elkötözés.

Igaz barátaim nekem sincsenek, és sokszor beleszaladtam én is a nem megfelelő emberekbe, azonban ez önmagában nem biztos, hogy a te hibád, lehet, hogy egyszerűen rossz helyen vagy. Pár hónapja például váltottam munkahelyet, és míg az előző cégnél felforrt sokszor a vérem az emberek viselkedésétől, itt minden közvetlen kollégám nagyon szimpatikus és munkán kívül is össze szoktunk járni programokra.

Sajnos az ember sokszor nem azt kapja az élettől, amit érdemel, és nem lehet mást tenni, mint folyamatosan keresni a lehetőségeket, hogy jobb legyen, és lendületben maradni, különben elfogy az akaraterő, és bezárkózunk, elidegenülünk mindentől.

Van esetleg valami más, amivel elégedetlen vagy az életedben, és úgy érzed, hogy ideje lenne változtatni, és megnyithat új lehetőségeket, új környezetbe vinne?

25/F

Nekem sincsenek sajnos. Egy barátnőm van, de ő is csak a suli miatt. Vége a vizsgaidőszaknak és már vele se beszélünk annyit. Jó kérdés, hogy mi van bennünk, ami miatt nem akarnak velünk barátkozni, ezen már én is rengeteget agyaltam, de nem jövök rá. Régebben volt pár barátom/haverom, de külön egyetemre mentünk és azóta egyszer kétszer nyaranta találkoztunk, de semmi egyéb. Gondolkoztam, hogy rájuk írok, de nem merek és hülyén is érezném magam :(

Nekem mások szerint szép az arcom, jó kisugárzásom, de valami ezek szerint mégis van, ami taszít másokat.

21/L

Én is így vagyok vele, de már beletörődtem. Talán a kisugárzásom az oka.

26l