32 évesen egy barátom sem maradt más is van így?

Én 27 évesen vagyok így, és tudom a miértjét, tenni már nem tudok ellene. Vagyis vissza kéne pörgetni az időt hogy jobb suliba vegyenek fel, mondjuk gimibe, és ne szakközépbe ahol kb 5 haverom volt, azok is csak suli idő alatt voltak társak, de magánéletben sose.

Érdekes módon unokatesóm, elvégezte a gimit az évek alatt lett vagy 6-8 jó barátja akik megmaradtak, és ha nem is tartják a kapcsolatot mindannyian, de vagy 3-al két naponta összefutnak egy programra, vagy ott alvásra.

Bekerült egyetemre első félévben megint csak, bevonzott pár embert, így azokból is kerültek ki pár éves barátságok, amik most is tartanak. Egy születésnap nála kb 15-20 emberrel zajlik le.

Sajnos egyedüliként a világban, senki nem fog odamenni a másikhoz, mert bizalmatlanok, bátortalanok. Mindenki a társaságokra esküszik, hogy abból kerülnek ki haveri kapcsolatok.

Ugyan még csak 25 éves vagyok, de voltak 7 igazán jó barátom, tényleg. Mindegyikkel meg tudtam beszélni mindent. Aztán jött egy hatalmas nehézség, ami változásokat hozott az életembe, és másfél év alatt mindenki kikopott mellőlem, a bajban már nem voltak társak. Ketten maradtak, de velük is megváltozott a kapcsolatunk, de még számíthatok rájuk.

Így azt gondolom, hogy nem kár értük, ha életem talán legnagyobb tragédiájában nem álltak mellettem, akkor nem is voltam nekik igazán fontos.

25 éves koromig bocs 24 tele voltam barátokkal, igaz kamu barátok,érdek barátok voltak.

Mára csak 1 maradt de vele is ritkán beszélek.

26 éves vagyok.

Én 24 évesen vagyok így.

Tudom nagyon rossz.

Nekem 21 évesen se maradtak,de igazából ha jobban belegondolok sosem voltak igaz barátaim.

Néha rossz érzés,de nem érdekel már annyira mint régen.

#6 válaszoló vagyok.

#7 válaszoló én is igy vagyok vele.