Ha valaki dühös, semmi nem jön össze neki, senki nem kíváncsi rá, akkor honnan szerezzen energiát?

Előző vagyok.

"De ki megy 29-30 évesen szakkoliba?"

Mondjak valamit? Én is 29 éves vagyok, és mesterdiplomával beültem középiskolába (iskolarendszerű esti képzés). (Ennek is megvan a maga története.) És nem én vagyok az egyetlen ilyen az osztályban. Negyvenes-ötvenesek, családos emberek is vannak. És a friss érettségis húszévesekkel is szót értenek.

"nem féltem megmutatni magam"

És máshol miért kellene félned? Azt hiszed, infantilisnak tűnnél? Talán túlzásba esel. Nehogy azt hidd, hogy minden harmincéves olyan nagyon komoly.

Nyilván, ha eredendően nem érzed magad jól egy helyzetben, azt nem kell erőltetni. De nem szabad túlzásba vinni a "vajon mit gondolnak rólam?" agyalást. És ki lehet fogni jó csapatokat, ha keresi az ember. Csak nem kell félni elindulni. Mert elszalad az élet mellettünk. (Én is ezt érzem most, és harmincévesen kell újrakezdenem, gyakorlatilag minden társas kapcsolatomat feladtam az elmúlt években.)