Egyedül én gondolkodom így?

Nagyon sajnálom kérdező, hogy még ott is kigúnyoltak. Sajnos neten is sok az aljas ember.

Nekem a leírásod alapján szimpatikus vagy. Már csak azért is, mert képes voltál két tőmondatnál többen összefoglalni a problémád.

11 es válasz alapján egy tök kiegyensúlyozott emberke kéne hogy legyél. Az élethez nem kell más csak bátorság. Szerintem ha megtanulod magad komolyan venni akkor nem lesz gond, csak lépj rá erre az útra minél előbb.

Sosem késő valaki 40 éves korában találja meg az örömöt. Semmiképp ne pazarold el magad, nézz körül az utcán, olyan embereknek van pasija/barátnője akiről nem gondolná az ember.

Pont neked ne sikerülne?

Én azt nem értem, hogy miért húzod így le saját magad?

Mit jelent az, hogy átlag alatti kinézet? Miért gondolod ezt? A világ legrondább nőjéből is gyönyörű szépet lehet csinálni egy jó sminkkel, frizurával, öltözékkel. Ezért abban is kételkedem, hogy létezik ronda nő. Egyszerűen csak előnytelen a stílusa, amin egy kis hozzáértéssel, segítséggel könnyedén lehet változtatni.

Egyáltalán mit jelent az, hogy nem szép? Ez relatív dolog, mindenkinek más tetszik, csak a kimagaslóan szép nőket látja majdnem mindenki szépnek (de még őket se mindenki). Mindenkiben van valami szép, csak előtérbe kell hozni. Ezen kívül ha valaki jó ember, segítőkész, kedves, jólelkű, az kiül az arcára és mások szépnek fogják látni azért, mert a lelke szép.

Szerintem én nem vagyok egy szép nő, mégis ezt hallom nagyon sok embertől. Azért látnak szépnek, mert másokkal kedves vagyok, érdeklődő, bátorító, segítőkész. Az emberek tudják, hogy mindig fordulhatnak hozzám, ha bármire szükségük van, ha módomban áll segíteni, akkor megteszek értük bármit, még idegeneknek is anélkül, hogy bármit várnék érte cserébe. Mindig van egy kedves szavam mindenkihez, mosolygok, viccelődöm akkor is, ha beteg vagyok, problémáim vannak, mert mások nem tehetnek az én gondjaimról, miért büntessem őket rosszkedvvel...

Én ennek tudom be, hogy könnyen szerzek barátokat, az emberek keresik a társaságomat, mert pozitív energiát sugárzok.

Alapból egy nagyon szégyellős, visszahúzódó, lelkileg és testileg nagyon sokat bántott, befelé forduló ember vagyok. De azt mondtam magamnak, hogy így nem lehet az élethez hozzáállni. Vagy tovább sírok, sajnálom magam, és elbújok, vagy pedig a félelmeim ellenére nyitok a világ felé, és megpróbálom jobbá tenni a dolgokat.

Ez volt az elhatározás, utána jöttek a tettek. Elsőként leálltam beszélgetni a szupermarket pénztárosával, amíg húzogatta le a vásárolt dolgok kódját. Néhány elejtett szó, kedves mosoly, viccelődés. Megkérdeztem, hogy van. Ez neki nagyon sokat jelentett, mert a pénztárosokat szinte senki sem veszi emberszámba, "terméklehúzó" gépeknek tekintik őket, sokan még a köszönésüket sem fogadják, mert épp a fülükön lóg a telefon, vagy egyszerűen nincs kedvük visszaköszönni, mert minek.

Ez a kezdő lépés nekem is nagyon sokat jelentett, mert ezzel nyitottam az emberek felé, ráadásul egy idegennel kezdtem. A visszajelzés hatalmas pozitív volt, amitől felbátorodtam és folytattam az ilyen jellegű megközelítést.

Akárhová mentem, mindenkihez volt/van egy kedves szavam, akivel összehozott a sors. Átsegítettem a nénit/bácsit az úttesten, felszedegettem a mások által leejtett dolgokat, kinyitottam az ajtót, ha láttam hogy valakinek nincs szabad keze, elkaptam az elszabadult kutyát, segítettem a vak embereknek, megnéztem q termékek mérlegkódját és megmondtam a vásárlóknak, amikor láttam hogy már több perce keresi a menüben hasztalanul, segítettem idegeneknek megtolni az autójukat, állatorvosnál amikor a néni panaszkodott az orvosnak, hogy nem tudja hogy fogja hazavinniaz elbódított kutyusát, felajánlottam, hogy hazaviszem, és még sorolhatnám. Abbahagytam az önsajnálatot, kinyitottam a szemem, és amikor láttam, hogy valaki segítségre szorul, odamentem és segítettem. Minden egyes ilyen tettől egyre jobban és hasznosabbnak éreztem magam. Persze ezek nem egetverő dolgok, de az ilyen esetekből barátokat is szereztem.

A legellenszenvesebb hivatali ügyintéző is kedvessé vált, amikor megdicsértem például a körmét, frizuráját, bármijét. Akikkel többször is dolgom volt, azoknak kis csokit vittem elsimerésül a munkájukért.

Régen mindenki semmibe vett, mert én is semmibe vettem mindenkit, csak a saját nyomoromon sírtam.

Most ott tartok, hogy szeretnek az emberek, és keresik a társaságomat. Én szinte mindent tudok róluk, de ők rólam nem sokat, mert általában én vagyok a "hallgatóság", a lelki szemetesláda. :)

Ezt csak azért írtam le, mert ahhoz, hogy az embernek barátai legyenek, nyitni kell mások felé és fenn kell tartani a helyzetet.

Gyerekkori barátaid nincsenek? Volt osztálytásak, akikkel jóban voltál? Nekem a legtöbb barátom/haverom a régi időkből maradt meg, tinikoromból, és hozzájuk csatlakoztak az újabbak, akik a "nyitásom" után lettek a barátaim.

Még azt is írod, hogy okos sem vagy. Ezt esetleg akkor írhatnád, ha még az általánost sem sikerült volna elvégezni. A helyesírásod és a fogalmazásod is jó, nem egy tanulatlan, buta embert tükröz. Diplomát szerzel, terveid is vannak a jövőre nézve, bár ezen a téren is erősen lekorlátozod magad. Hogy ez, meg amaz úgyse sikerülne, nem is álmodozol róla. És itt a baj, hogy már előre felállítottál egy korlátot, amin túl már biztos hogy nem tudsz jutni. Nagyon rossz hozzáállás.

Gyanítom, hogy a szüleid sem támogatók. Én gyerekkoromtól kezdve azt hallgattam anyukámtól, hogy belőlem úgyse lesz senki, úgyse fog sikerülni semmi, úgyse lesz senkim, úgyse fogok elérni soha semmit, férfiaknak csak matracnak leszek jó, abnormális vagyok, lusta, trehány, és hasonló ösztönző dolgokat. Soha egy építő jellegű mondat nem hagyta el a száját (mai napig sem).

Azt mondtam, hogy megmutatom, hogy igenis leszek valaki. Nem vagyok egy mázlista típus, egész életemben mindig mindent háromszor kellett megpróbálnom, mire sikerült. De végül sikerült. Nem lettem híres, vagy kiemelkedő személy, de lettem valaki, jól fizető munkával és büszke vagyok arra, hogy a sok átélt szörnyűség ellenére ember tudtam maradni és soha nem bántottam meg senkit.

Amíg te saját magadat nem értékeled, és nem szereted, addig mások sem fognak értékelni téged. Ezt saját tapasztalatból mondom.

Ha nincs kutyád, erősen ajánlom a tartását (persze csak ha van elegendő időd egy kutyus nevelésére, sétáltatására, vele való törődésre).

Egyrészt jót tesz a léleknek, másrészt kiválóan lehet ismerkedni, barátokat szerezni kutyaséta közben. :) Igaz a mondás, hogy kutyával a legkönnyebb ismerkedni, persze csak ha nyitott az ember, és nem a telefonját bámulva teszi meg a kötelező köröket és rövid pórázon tartva elrántja mindenkitől a kutyáját. Az ilyenekhez eszembe se jutna hozzászólni, mert be vannak zárkózva.

Azt is írod, hogy akárki lehetne a barátod. Azért ez sem így működik. Közös érdeklődési körrel kell rendelkezni és szellemileg hasonló szinten kell lennie a barátoknak, ezért barátok és nem ismerősök. Ha valakinek teljesen más a világnézete, mint a tiéd, abból se lehet jó barátság. Ugyanez vonatkozik a párkeresésre is. Ott se mindegy, hogy ki a jelölt, a közös vonzalom mellett ugyanúgy lennie kell közös nevezőnek, különben nem lesz tartós a kapcsolat. Például szerintem egy laborasszisztensnek nem lesz nagy jövője egy segémunkás mellett.

Egyébként nem hiszem, hogy jól éreznéd magad az igénytelenek, ápolatlanok, elképzelhetelenül ostobák között. A madárijesztő kinézet nem kizáró oka a barátságnak, viszont a túl alacsony iskolai végzettség lehet az, hiszen nincs közös érdeklődési. Ő arról beszélne, hogy mi történt aznap mondjuk szemétszedés, takarítás vagy a téglák egymásra pakolása közben, te pedig arról, hogy milyen jó (lesz majd) a laborban dolgozni.

Egyébként meg igaz barát csak 1 van az ember életében, a többiek inkább csak jó haverok, de ez jó is így.

Írod még, hogy az már szinte irreális számodra, hogy párkeresésben gondolkodj.

Miért lenne az? Csúnya nem vagy (biztos vagyok benne), és az alakod is biztos szép annyi sporttól, amit itt leírtál. Rossz embernek sem tűnsz az írásod alapján, úgyhogy nem látom be, miért ne találhatnál egy rendes, hozzád illő férfit.

Neked bátorításra, önbizalomra van szükséged, ennyi az egész.

Majd én adok neked, ha egyedül nem sikerül. :)

Láthatod, hogy itt is már többen felajánlották a barátságukat, én is beállok a sorba. :) Igaz, hogy nem a te korosztályod vagyok (45), de ennek ellenére lehet, hogy találnánk közös érdeklődési pontot.

Ahhoz, hogy változzanak a dolgok, előbb neked kell változni. Tudom, hogy nehéz, mert én is átmentem ezen, de hidd el, hogy nagyon "kifizetődő". :)