Belefásultam, beleuntam, kiábrándultam és ki is égtem, más is van így?

25 vagyok munkanélküli. De kezdjük az elején. Párkeresés, sose voltam népszerű a lányoknál, ma sem vagyok az, sőt. Soha nem volt ölelés se csók. Menekültek tőlem.

A tanulásban sem motivált semmi. Amit szerettem abból rosszabb napon 4-es voltam. Ezek humán tárgyak. Végigcsináltam becsülettel a 12 éves iskolarendszert és okj-t de nem ér semmit. Gyárba túlképzett vagyok, nívósabb helyeken meg tapasztalatlan, pályakezdő. Hogy legyen gyakorlatom ha még gyári munkára sem tanitanak be... Csak kapcsoltok révén lehet boldogulni, mutyizva. Szerettem volna azt dolgozni amit szivem szerint csinálnék, de erre esélyt sem kapok. Diákmunkám volt, de ennyi. Ebben az országban nem lehet kitörni csak lecsúszni. Szerettem volna idegenvezető lenni, de mint mondtam tanuláskor semmi nem motivált akkor, és gyermekkoromból enyhe fóbiáim vannak. Szívesen végeznék utazással kapcsolatos munkát... Gondoltam jelentkezem a seregbe (előtte a maradék pénzből kigyúrom magam) de nem kimondottan az a droid katona vagyok hanem inkább csak stoikusan filozófikus személy, amolyan bölcsész szérű személy. Sajnos volt egy idegösszeomlásom, voltam pszichiátrián. Szerintem iylen multal nem vennének fel rendőrnek, katonának.

Általánosságban véve is ki vagyok égve, az apró dolgoktól kezdve a nagyokig. Pl. eljársz dolgozni, dolgozol mint egy rabszolga, alig tudsz félretenni valamire. Az elitt meg afrikát megszégyenitve lop csal hazudik, gazdagodik. Eldobható vagyok, potolható. Elértéktelenedett az átlagember élete. Mindenhova kapcsolatok kellenek, még szallagmelóhoz is. A hülyék és pártemberek jól járnak. Amig a müvészetemnek éltem nem értékelt senki. Persze más valami értéktelen verset ír tele káromkodással az milyen progrezsív. A média és a müvészetek világa elég belterjes, mindenki ismer mindenkit és outsider nehezen kerül be.

Lányok mint mondtam semmibe vesznek. Nincs egy lány akivel elkezdhetném az életet. Meg 10 év lemaradást hogy pótoljak be??? - Volt egy lány aki nagyon tetszett, akkor tanultam meg hogy a csúnya emberek mennyire le vannak nézve. És kicsiken múlott mindig minden. Pl egész helyes lennék ha kicsit nagyobb lenne az állam, sűrűbb a szakállam stb. Probléma az is hogy az én férfiú lelkem bár megkérgesedett alapvetően nem volt olyan durva otromba mint a legtöbb fiúnak, főleg a focistáknak.

Amit látok, hogy egy sárgolyó kering az ürben és mi zizegünk rajta. A történelem bár érdekes de hülyeség, ha jobban megnézzük, csak a diszlet változik. A vallások is alapvetően egy metafizikai térben érthetőek meg. Senki nem ül a felhőkön, senki nem figyel, senki nem véd meg.

Bármerre indúltam kevésnek bizonyúltam. Nem boldogít semmi. Talán ha lenne párom és nem csak én lennék hanem mi, az segítene. Sokat probálkoztam lányoknál, de már semmit nem érzek mikor ránézek egy csiinos lányra, se vágyat, se dühöt.

Csalódtam a világban, és mindig van lejjebb. gyerekként nem erre számítottam. Valami mást képzeltem életnek.

Ui: teloról vagyok boccs a hibákért