Fiatalon kiábrándulás az emberi kapcsolatokból?
Én is így érzem de évtizedek óta. És csak a keleti blokk országaiban, ahol a szovjet megszállás vagy a kommunizmus valami fura agymosást okozott az embereknek. Miszerint hozzászoktak ahhoz hogy az állam és a többi ember kötelessége hogy neki adjon, de cserébe nem kell egyenértéket adnia. És a rendszerváltás után sem változtak az emberek. A szabad nyugati országokban sosem érzem ezt a mentalitást. És ott korra és nemre való tekintet nélkül mindenki barátom szokott lenni. Viszont azt éreztem hogy a nyugati polgárok inkább adakozó kedvükben vannak, folyton valahogy segíteni, kedveskedni, örömet okozni akarnak és nem pedig kapni, mint az egykori gondoskodó államok (szocialista országok) polgárai.
Amúgy azzal hogy az emberek csak kapni és kérni szeretnek, azzal teljesen hülyének nézik a másikat. Valószínű ezért csinálják, a csicskáztatásnak egy enyhébb formája. Nyugodtan rúgd ki őket az életedből mert normális emberi kapcsolatokat találsz a nem agymosott országokban.
Ismerős, èn ezèrt is vagyok már inkább állatpárti^^
/L
lelkitárs ;)
Nem, egyébként viccet félretéve, én is így érzek nagyon sokszor. Vannak barátaim, nem zárkózok el a külvilág elől, de az emberek inkább csak körülöttem vannak, mintsem velem. Tudod, társas magány... A gondjaimat megtartom magamnak, nem panaszkodok, ellenben én mindenkit meghallgatok, és mégis én vagyok a szívtelen, lelketlen. Csak mert én nem teregetem ki a gondjaimat, mint mások. Ismerős, nem?
Ha gondolod, beszélhetnénk még.
16/L
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!