Miért nem a szabadságot látják az egyedüllétben a "magányos" emberek?

Aranyos volt 11es... fiatal lehetsz még.

Sajnos a párkapcsolatok nagyon ritkán szólnak erről.

Pedig ennyi kéne csak.

Egyszer mondta valaki,hogy sokszor olyan apróságok hiányoznak csak egy igazán jó kapcsolathoz, mégsem tudunk megfelelni vagy megfelelőt találni.

Magányosnak és szabadnak lenni nem ugyanaz.

Egy kapcsolatban is lehetsz egészséges módon szabad.

Sokkal szörnyűbb úgy magányosnak lenni,hogy kapcsolatban élsz.

11es vagyok

Úgy akartam fogalmazni hogy erről kéne hogy szóljon. Sajnos tudom miről beszélsz...de ezt jelentené egy párkapcsolat...

Ahogy Bödőcs mondta:

"Nem rossz dolog a magány, ha van veled valaki"

Pont ilyen dolog a szabadság is. Kell, jó az, ha van.

De azért csak jól esik utána megosztani az élményeket másokkal, akár a párunkkal akár a barátainkkal, akár egy hozzánk hasonló csoporttal.

Nyilván megvan az egyedüllét szépsége is, és hogy nem kell senkihez alkalmazkodni miénk az egész életünk. De olyan ez mint a munkaszabadság. Néha jó kivenni 1-2 hetet és pihenni, nem csinálni semmit, de mégsem ugyanaz mint munkanélküliként otthon tengetni a napokat, hónapokat, éveket.

Egy jól működő párkapcsolatban is lehetsz szabad, de a gondok ott kezdődnek (többek közt), ha közben vagy magányos.

A magányban az a rossz, hogy az élményeidet, gondolataidat nem tudod másokkal vagy a pároddal megosztani, vagy nincs kivel újakat kreálni. Nem feltétlenül egy párkapcsolat hiányzik, hanem egy baráti társaság, ahol megbecsülnek és teljes értékű tag vagyok. Így végre érezném, hogy tartozok valahova, valaki(k)hez. Unom, hogy nincsen senki, mert úgy érzem, hogy nem élek igazán. Tudom, egyedül is lehet programokat szervezni, de nekem nagyon nem az igazi úgy.

Nem erőltetem, még kétségbe sem vagyok esve, pedig ez az állapot már tart egy jó ideje, és nagyon szeretnék már igazi barátokat és párkapcsolatot is azért.

én többször is azért szakítottam barátnőkkel, mert elegem volt a kötöttségekből, és hogy olyat kell néha csinálni amit nem akarok. Néha előjön az érzés, hogy egyedül vagyok, de általában olyankor amikor nincs mit csinálni, elég ha kijön 1 olyan játék pl amit élvezek, és máris nem gondolok ilyesmire, vagy beülök a kocsiba este és autókázok, és általában átmegy rajtam, és élvezem az életet :D De amúgy barátaim sincsenek, senki szinte, mégsem érzem szarnak az életem, én youtubeon mindig találok olyan videókat amikkel elszórakozok a szabadidőmben, vagy kitöltöm.

Nem is tudom mikor éltem szociális életet utoljára :D De azért arra kíváncsi lennék, hogy hány ember ismeri igazán önmagát. Aki mindig másokkal veszi körül magát az tutira nem ismeri saját magát... Ezt csak úgy lehet szerintem ha semmi külső behatás nincsen, szóval egészségesnek is mondanám a magányt (kinek milyen mértékkel...)