Lemondott rolam a pszichiater es a pszichologus, nincs senkim, eleg rossz erzes... valami?

Szo szerint nincs senkim a szuleimen meg a testvereimen kivul.

A pszichiaterem az elejen nagyon odafigyelo volt, sokat foglalkozott velem.

De mar nem.

A pszichiateremnek mar tokmindegy mi van velem, mar egy ideje ugy erzem hogy feladta a munkat velem, nem erdeklodik es azt kijelentette tobbszor is "azt csinal amit akar".

A pszichologus mar az elejen elegge, hat nem tudom hogy csak velem csinalta-e ezt (tobbiek beszamoloja alapjan ugy szurom le hogy igen), de olyan mintha csak a "szukseges"-ig torodik velem. Mintha igy kicentizne, nem is erdeklem, nem mutatja az empatiat, nem mutat semmit, eleg kenyelmetlen volt eddig is az ules vele, ugy hogy kb felig-meddig erdekeltem. Olyan volt mintha a falnak beszeltem volna az meg visszabeszelt es ennyi.

Teljesen hidegen hagyja ha megirom neki hogy azert nem tudok menni zsinorban 2x mert nagyon felek kimenni. Annyit ir "rendben". Szerintem le sem szarna ha tobbet nem mennek hozza hirtelen.

Eddig ok voltak a tamaszaim, akikre tamaszkodtam, meg ha annyira nem is akarok elni akkor ok rabeszeltek, pedig mar tobbszor probaltam.

Ugy erzem nagyon szukulnek mar a lehetosegeim egy iranyba.

Annyira szurrealis, hogy ide jutottam, hogy ez a "megoldas", annyira nem illik bele semmibe.

Nem tudom mit irjak, szar igy, szar ennyire egyedul lenni a problemakkal, szar az egesz.