Egyedül szoktatok menni (még a járvány előtt) különböző programokra?

Azt nem mondom, hogy nem zavar, de nem szeretek a 4 fal közt lenni, szeretném megadni az esélyét annak, hogy vkivel össze futok, olyannal akivel lehet barátkozni...

Sajnos ez itt keleten járvány nélkül is nagyon nehéz... :(

Amúgy jó barátokkal, párral, haverokkal menni bárhova. Viszont baromi nagy kötöttség akkor, ha neked eltérő igényeid vannak.

Volt, hogy mentünk. Alapból úgy voltam, hogy legyen a lehető legolcsóbb szálás, elvégre úgyis csak este oda érünk, alszunk egyet, másnap megyünk is tovább. Erre haverom mondta, hogy hát kicsit drágább lesz, mert a testvére meg párja jobb szállást akartak, wellness jellegűt szaunával, reggelivel, egyebekkel.

Nem azt mondom, szép volt, de mivel én egyedül voltam egymagam kellett kifizessek egy drága szobát.

Vagy időben én indultam volna korábban, mentem volna több helyre. Mások meg mindig leszavaztak, volt 11 óra mire felkeltek és így alig fért valami a napba.

Amik engem érdekeltek volna, azok őket nem így kimaradtak. Ami őket érdekelte azok meg engem nem, így elvoltam, de azért nem éreztem jól sem magam.

Ezeket mind-mind csináltam. Egyedül, boldogan. Néha útközben megismerkedtem emberekkel, de nem tartottuk a kapcsolatot.

30 éves koráig az embernek ez így rendben is van, de már 26-7-8 környékén kezdi érezni, hogy hoppá, egyedül vagyok.

Találtam társat végül, de azt a fajta boldogságot inkább egyedül tudom még mindig megélni. Most is elmegyek néha, de szerintem ez természetes.

Lehet, hogy tényleg egy magányos farkas vagyok (?).

Kénytelen vagyok egyedül menni, mert teljesen egyedül állok, egyszerűen nincs kivel mennem. Barátaim, haverjaim nincsenek, párom sincs, a családtagjaim vagy messze laknak, vagy nem érdekli őket az ilyesmi.

Nem mondom, hogy nekem ez így nagyon jó, de lehet szép élményeket egyedül is szerezni.