Egyedül szoktatok menni (még a járvány előtt) különböző programokra?

Igen.

Moziba, koncertekre, vagy csak úgy simán random mód sétálgatni, csavarogni rendszeresen jártam egyedül is. De olyan is volt, hogy munka után, hazafelé menet beugrottam meginni egy sört a kedvenc kocsmáim egyikében. Kértem magamnak egy üveggel, leültem az egyik ablak melletti asztalhoz és vagy az ablakon túli környezetet nézegettem (szerencsére forgalmas utcákra néztek az ablakok, szóval mindig akadt mit sasolni), vagy a telefonomat nyomkodtam, míg elfogyott a söröm.

De azt is szerettem, mikor a hűvös őszi-téli napokon beültem az aktuális könyvemmel egy kávézóba, kértem magamnak valami forró italt, és szántam egy kis időt olvasgatásra, melegedésre. Nagyon hangulatosak tudtak lenni az ilyen alkalmak :)

Természetesen ezek nem azt jelentik, hogy ne lettek volna barátaim, és nem szerettem inkább velük megélni az ilyen eseményeket. Legalábbis a mozizás és koncertezés mindig társasággal volt az igazi. De az évek során kénytelen voltam megtanulni egyedül is jól érezni magam, mert ha mindig másokra várok, talán pótolhatatlan élményekről maradhatok le.

Még egyedül is sokkal jobb élményeket gyűjteni, mint sehogy sem. Abban még mindig benne van a lehetőség, hogy jól fog elsülni. Ha viszont az ember otthon marad és csak kesereg a magányán, abból semmi építő dolog nem származik.

Én bárhova elmegyek egyedül.

Nyilván vannak programok, amire jobb párral, ismerősökkel, de aki úgy él, hogy mi értelme egyedül bárminek, az mit csinál egész nap?

Én nem mondok le az élményekről csak azért, mert nem jön velem senki.

Voltam múzeumokban, hadtörténeti, aeropark, reptár, közlekedési, vasúttörténeti, stb.

Voltam autósport rendezvényeken, Hungaroringen, Slovakiaringen.

Túrázni, utazni simán elmegyek egyedül. Sőt, a túrázáshoz rendszerint nem is hívok senkit. Pedig megvan a közösségem, mégsem vágyom rá, hogy mindig együtt menjünk.

Sőt, sokkal jobb a magam tempójában a magam útját járni. Ha akarok pihenek, ha akarok megyek. LEgrosszabb ha eltérő tempójúval kell menni. Vannak ismerőseim akik egyenként elkezdenek öltözködni, amint indulnánk pisilni kell valakinek, 5 perc múlva a másiknak, a harmadik éhes. Aztán mikor eltelt 1,5 óra de még mindig látom a kocsinkat akkor nyugtázom, hogy ebből nagy túrázás nem lesz... :D

Amúgy én is azt mondom, mint az egyik előttem szóló. Nem lehet mindig a barátokra várni, ha nem csinálsz semmit abból nem lesz semmi.

Amúgy kedvenceim a teljesítménytúrák. Azt látom, hogy a rendszeresen járók beszélgetnek egymással aztán vagy együtt mennek tovább vagy nem. Nekem is volt akivel egy darabig együtt mentünk aztán én hagytam e vagy ő engem, mert más volt a tempó.

Amúgy a vicces az, hogy a régi "otthon ülős" emberől sokkal nyitottabb lettem. Csomó ember akik megismertek azt mondták, hogy irigylik azt ahogy az életemet élem.

Sajnos nekem nincsenek barátaim nagyon hosszú ideje, 2 éve volt egy koncert amire szerettem volna elmenni, de akivel lebeszéltük totál lexarta, hogy én ott vagyok e vagy sem, végül nem erőltettem és egyedül se mentem el, később bántam, hogy nem mentem el, mert jókat halottam róla.

Régebben elmentem kisebb bicikli túrákra is, olyan helyekre mentem a megyében amik tök kihaltak, de meg van a maga szépsége.

Nincsenek barátaim, de minek keseregjek, legalább felfedezem, hogy mi érdekel, mit szeretek, így meg van az esély, hogy talán az életben össze hoz a sors olyanokkal akikkel közös az érdeklődés...

26/F