Hogy viselitek a magányt, hogy győzitek le a kétségbeesést, amiért egyedül vagytok?

Ó, hát nekem van egy trükköm: felnőtt vagyok. Ilyewn egyszerű ez.

Mint felnőtt, tudom, hogy:

-ez átmeneti állapot. meg fog oldódni, el fog múlni,

-nagyobb krízishelyzeteken is mentem már át,

-megtanultam a krízishelyzeteket a magam javára fordítani, és tanulni belőlük,

-gyakorlom a feszültségmentesítést.

Kedves Kérdező, neked is ezt javaslom: nőj fel, és gyúrj lelki rezilienciára. Belevágsz?

Én kifejezetten szeretem a magányt sokszor. Utazni is mindig úgy szoktam hogy egyedül és csendes országokba megyek ahol a hegyekben lehetek.

Városokban fél napot sem bírok. Persze nem a totális elzárkozas sem jó, de számomra sokszor kell.

Amúgy a lezárásokat meg gyűlölöm, mert nem mehetek nyaralni.