Hogy fogadjam el, hogy talán soha nem találok szerelmet? Hogy egyedül kell leélnem az életem és megelégednem ennyivel?

Amennyi külsőségekről szóló, pénzközpontú magamutogató, felszínes emberek vannak a mai világban (és ez csak durvább lesz), szerintem tök könnyen el lehet fogadni. Ma senki nem választ egy életre párt, ahogy a 19. században. És az a kor nem jön vissza.

Biztos vagyok benne, hogy ma egyedül lenni sokszor még jobb is. Hiszen alapból brutál mennyiségű élményt és információt kapsz emberek társasága nélkül is. Filmek, játékok, videók, zenék, szinte ma már egy hetet el tudsz úgy tölteni, hogy 0-24 jól érzed magad.

Adom amit a hármas ír!

A kettes meg röhej. Miért kéne beállni a szerepjátszók közé?

Haaaat, nem tudom. Akinek a romlo vagy csale fogaim miatt nem kellek, azzal szerintem alapbol nem egymast keressuk.

Ugy eleg jol bele lehet nyugodni, ha el kezdesz azon gondolkodni, hogy tobb, mint valoszinu, hogy a kapcsolatod nem fog semmit se erni azon kivul, hogy rendszeresebb szexre van lehetoseg. Az nem kapcsolat, legalabbis szamomra, ha csak azert vagyunk egyutt, hogy ne legyunk egyedul.

Ha abbahagyod a ketsegbeesest, az szokott valtoztatni az ember kisugarzasan pozitiv iranyba = laza emberek sokkal vonzobbak

De persze az elfogadas az k nehez. Meditacio, onmagad megismerese segithet.