Mennyire nyomja rá az ember életkedvére a hatását az, ha éppen egyedül van és egyedülálló?

Úgy érzem most mintha kicsit zátonyra futott volna az életem. Egyedül álló vagyok és ha megnézem a volt osztálytársaimat, ismerőseimet már a legtöbbjük nős és gyereket nevel és én pedig egyedül vagyok.

Nagyon el tudok néha szomorodni ez miatt mikor belegondolok, hogy nekem még mindég nincs párom és nem adattak meg eddig ezek a dolgok. Próbálkozom de nem állt még össze. Tudom, hogy butaság de úgy érzem néha mintha ez valamiféle verseny lenne és én egyre jobban kezdenék kifutni az időből és egyre esélytelenebbé kezdenék válni.

Mivel tudnátok egy kicsit feldobni az élet kedvemet és a kedély állapotomat? Esetleg tunátok adni valami reményteli tanácsot? Köszönöm.

33ffi