Egyedül maradtam, mit tehetnék?

Sokéves kapcsolatomnak lett vége, csak úgy, egyik napról a másikra.. legalábbis az én szememben ez így történt. Rajta kívül nem volt senkim, jelenleg sincs. Nincsenek barátaim, családom... Sosem voltam barátkozós, illetve nagyon megválogatom, kivel állok szóba. Kétségbe vagyok esve, nem tudom, mihez kezdhetnék most. Annyira szánalmasan egyedül érzem magam, hogy folyton az exemet hívogatnám, meg az egyetlen ismerősömet itt lent, Szegeden, aki már anyuka, és mellesleg megvan a maga gondja, egyedül neveli a fiát.(persze nem keresem egyiket sem, csak kísértést érzek rá, bánatomban, magányomban). 22 vagyok, de már most úgy érzem, romokban az életem. Hobbim nem nagyon van, az évek alatt megszokottá vált, hogy a dolgok, amik érdekeltek, már nem. Régen rengeteget foglalkoztam kutyaneveléssel, gitároztam, fotóztam, olvastam, sorozatot néztem laptopon, futottam, de mára már ezek közül egyik sem hoz lázba. Mára már semmi sem hoz lázba... mit tegyek? Mivel foglalatoskodjak? Így, hogy nincs párom, rengeteg szabadidőm lesz, és én egyre inkább kétségbe vagyok esve... Már azon gondolkoztam, haza költözök rokonokhoz, de ott nem nagyon találni munkát, itt meg már fix helyem van. Gondolkoztam azon is, hogy csak kellene egy kis idő, amíg megnyugszom, de még kis időre sem mehetek el ebből a városból, mert 1 hét után, ha nem megyek be dolgozni, elbocsátanak.. Egyszerűen nem bírok ebben a lakásban lenni, amiben néhány napja még együtt éltünk, évekig...