Valószínű hogy a magányos férfiak/nők nagyrésze azért van egyedül mert felszínesek?

Legalábbis én ezt tapasztaltam férfiként, amíg felszínesen álltam hozzá hogy a külső mindenek felett, én is a felszín által ítéltettem,nem tudtam a saját elvárásomnak megfelelni így kódolva volt a sikertelenség.

Rá kellett jönnöm hogy csak olyan dolgokat várhatok el amelyeket én is hozni tudok, meg találtam magam hogy én mit akarok mit szeretnék és mit keresek, milyen értékek szerint élek és ezek alapján milyen az ideális pár számomra.

Hirtelen a világ teljesen megváltozott számomra, és rengeteg lányt nőt vettem észre magam körül akiket eddig nem vettem észre, még most is sokként ér a dolog hogy mennyire sok csodálatos lány is van.

Az egész sokkal egyszerűbb mint hittem csak én bonyolítottam túl nevetséges kritériumokkal azelőtt, csőlátásban. El kell kezdeni beszélgetni ismerkedni és akivel van sok közös téma vagy társaságában jól érzi magát az ember, az lehet az igazi.

Már-már megvetéssel nézek a régi énemre, hogy tényleg nekem csak annyi kellett hogy egy szép tökéletes arc és alak, fiatal érintetlen stb, közben ezek mögött semmi nincs sok esetben. Nőtt az önbizalmam és már ilyen emberekkel is könnyebb kezdeményeznem viszont elképesztően érdektelenné váltak mert látom hogy sokszor semmi nincs mögöttük és eszméletlenül unalmasak felszínesek.