Miért fáj annyira felnött férfiként az,hogy nem szeret senki? F26

Ha csak rágondolok arra,hogy az eddigi életben nem szeretet engem senki sem azt nem birom ki sirás nélkül.Sajnos még az anyai szeretet sem élhettem át,mert neki sem voltam fontos.Párkapcsolatom se volt,barátom,barátaim nincsennek,aki bár adna egy kis eröt,hitet a nehéz idökben.

Az életben sem tudok fejlödni,elöre lépni.

Igy ezekkel együtt a sirás közepette gyakran gyötörnek olyan gondolatok,hogy miért kellett megszületnem?,miért élek? mégis mi értelme ennek az egész létezésnek?

De a legfontosabb,hogy már régen magányosan élek és probálom el is fogadni,de ha mégis rámtör ez akkor az annyira tud fájni,hogy csak a halált látom megoldásnak.