Miért fáj annyira felnött férfiként az,hogy nem szeret senki? F26

Úgy beszélsz, mintha a férfi nem egy érzelemmentes robot lenne. :D

Fordulj szakemberhez! (pszicho- előtagú szakemberek)

2 javaslattal tudok szolgálni az ügyben:

KERESS EGY JÓ PSZICHOLÓGUST

Az élet nem midig túl könnyű, és akad, akinek az átlagnál is nehezebben megy "megbirkózni" vele; rengeteg önismeretet és bölcsességet igényel, és minderre a tudásra egymagad meglehetősen sokáig tart szert tenni - feltéve, hogy van affinitásod a lélekhez és aktívan keresed is a megfejtéseket; ha ez nem így van, az ügy egyedül esélytelen.

Egy JÓ pszichológusnak (aki a pszichéről évekig tanult) az a szakmája, hogy ilyen helyzetekben segítséget nyújt - hasznos meglátásokkal lát el és sok hibás döntéstől meg tud kímélni.

Sokan azt gondolják, hogy csak az elmeroggyantak járnak hozzá, de felsőbb körökben teljesen más a megítélése...

Remélem átjött, amit mondani akarok: a lélek bonyolult, a legtöbben nem ismerik magukat (ami nem is elvárás, tekintve, hogy nehéz) - érdemes ezért olyanhoz fordulni az égető ügyekben, aki releváns tudással rendelkezik róla.

Ha a fogad fáj, szakemberhez mész; a lelki problémákkal is ugyanígy kellene eljárni...

ÖNISMERET, BÖLCSESSÉG és HELYES PERSPEKTÍVA

Van, aki egyszerűen csak néhány hibás képzet vagy szerencsétlen körülmény áldozata. De akadnak olyanok is, akik olyan mértékben eltérnek a legtöbb embertől, hogy képtelenek egy átlagos életvitelre, életfelfogásra - ami nem azt jelenti, hogy képtelenek egy kielégítő, tartalmas életre. Magam nem hiszek a lótuszülésben; én a megértés-megbékélés híve vagyok.

Sok esetben nem is annyira egy konkrét helyzettől szenvednek az emberek, hanem sokkal inkább attól, ahogyan saját magunk az adott szituációjukat értelmezik. Gyakran az alkalmatlanság gondolata a legfájóbb, illetve az, hogy az illető egyedül szenved a világban.

Sokan kizárólag a mások szemével képesek önmagukat látni.

Nem tragédia pedig, ha valakinek nem sikerül nagy dolgokat véghez vinnie - a legtöbben már csak így vagyunk ezzel; a kudarc nem újkeletű találmány.

Lehet, hogy vannak, akik megvetnek érte, de az sem bűn, ha nem élsz példás társasági életet.

A párkapcsolatok sem egyszerűek, és nem minden esetben jelentenek megváltást...

Tudom, hogy a sorozatok és a filmek mást sugallnak, de az sem általános, hogy az ember maradéktalanul boldog és elégedett. Egy dolog, hogy mit láttatnak mások és egy másik az, hogy mi van a színfalak mögött; a legtöbben a sötétben tapogatóznak és sokan csöndes kétségbeesésben élik az életüket...

Fontos, hogy semmi esetre se szégyelld magad - nincs miért. Gyakorolj egy kis megértést - saját magaddal szemben is. Csak találd meg azt, ami NEKED örömet okoz és amitől esetleg még úgy érzed, teljesebbé is válsz - nem baj, ha nincs benne tapasztalatod, vagy nem csinálod bravúrosan; ne erről szóljon. Fontos a siker, meg az elismerés, de aki csak ezeket hajszolja, elfelejt élni. Válaszd külön a két dolgot, és ügyelj a személyes egyensúlyra - egyikből se engedj meg magadnak kevesebbet, mint amennyire éppen szükséged van.

Kevesen születnek tökéletes küllemmel és sziporkázó intelligenciával; szerencsére az önzetlenség, az odafigyelés és az őszinte jóindulat készségeit bárki elsajátíthatja – meglepődnél, sokan többre is értékelik ezeket... Talán nem magától értetődő az sem, hogy a jó ízlés is fejleszthető – és nagyon vonzó, ahogyan az ápoltság is.

Ne verj gyökeret a múltban, a sors szeszélyes, fordulatokban bővelkedő; erre számtalan példát találsz. Az élet pedig megannyi élményforrást rejt, csak ki kell nyitnod a szemed - és a szíved. Ha megtanulsz osztozni mások örömében, sosem leszel boldogtalan. Minden megpróbáltatásod ellenére is szerencsés vagy – csak ezt még nem tudod…

Fogadd meg a tanácsom és keress egy hozzáértőt, akivel egy kicsit beszélgethetnél – mit veszíthetsz?

Gyors javulást!

Nagyon szép és megértő tanácsokat kaptál. Annyit hozzátennék a 3-as válaszolóhoz, hogy nem csak férfiak, de nők is küzdenek ezzel.

Sajnos sok az elhanyagoló szülő, akik nem tudták megadni a gyermeknek a megfelelő lelki táplálékot. Az már nagyon jó, ha felismered, hogy mi hiányzik neked. Sok ilyen ember nem mer ezzel szembesülni és szenvedélybetegségekbe, pótcselekvésekbe menekül. Te bátor vagy, látod és elismered, hogy mi hiányzik neked. Innen már sokkal kisebb lépés a megoldás, mint ha hazudoznál saját magadnak.

Valóban, jól mondják, első lépésként fordulj szakemberhez.

Az simán lehet, hogy csak nem veszed észre a berögzült gondolatmintáid miatt, hogy valakit érdekelsz, valaki rajong érted, szeret téged, szeretne jobban megismerni.

Az is segíthet egy picit, ha te próbálsz meg adni. Ismeretleneknek, ismerősöknek. Egy bókot, egy mosolyt, egy apró segítséget (nem hagyni kihasználni magad, hanem pl. segíteni valakinek a lépcsőn, stb.) Próbálj apró beszélgetésekbe elegyedni, mondani valami szépet, amitől a másiknak jobb lesz a napja. Ez neked is segíteni fog. Legyenek háziállataid, akiktől nagyon sok szeretetet lehet kapni.

Az is egy módszer, hogy rendszeresen megkérdezed a benned élő gyermeket, hogy mire lenne aznap szüksége. Ha pl.ölelésre, akkor képzeld el, hogy megöleled, megvigasztalod magad, mikor még kicsi vagy.

De ha van pénzed pszichológusra, akkor ezek mellett is mindenképp érdemes egy terápiába belekezdeni.

Ajánlok neked egy nagyon jó könyvet, ami a családban szerzett sérüléseinkről szól, és rávilágít arra, hogy az anyai szeretet hiánya kihat az egész életünkre. A gyógyulás lehetőségeiről is ír. Olvasd el!

[link]