A gyász feldolgozása milyen pontosan?

Olyan, mint a szerelmi bánat.

Minden gyász más. Függ attól, hogy mennyire kötődsz az illetőhöz. Függ attól, hogy ideje volt-e a halálának vagy idő előtt ment el? Függ attól, hogy előtte mennyit szenvedett? Függ a meghalás módjától is.

A legnehezebb feldolgozni az erőszakos halált és azt, ha valaki váratlanul, minden előzmény nélkül hal meg.

Mindig hiányozni fog, ha szeretted. Akit nem igazán szerettél, azt nyilván el is felejted. Kivéve, ha erőszakos halált halt, az megrázza azokat is, akik nem különösebben ismerték.

De a hiány egy ponton túl elviselhetővé válik és nem fogsz minden nap rá gondolni.

Egyébként könnyebb azokat meggyászolni, akikkel jó volt a viszonyod.

Pedig nem ezt gondolná az ember, de így van.

Nagyszüleimmel nagyon jó volt a viszonyom, de könnyebb volt őket meggyászolni, mint az anyámat vagy a testvéremet, akikkel nem volt jó a viszonyom. Ők olyan lezáratlan kérdőjelek maradnak örökre, nyomasztó űrt hagynak maguk után. Valószínű az is baj, hogy az életük nem volt teljes és tudom, hogy ez már örökre így marad. A nagyszüleim élete teljes volt, így könnyebb lezárni.

Azok, akiket szerettél és jó volt a kapcsolat velük, jó értelemben mindig veled maradnak.

Én észrevettem, hogy azokat a mondókákat mondom a gyerekemnek, amit nekem mondtak gyerekkoromban, a ház, amit felépítettek, még ma is az otthonom, mintha ezekben a falakban is ott lenne az ő gondoskodó szeretetük. Mert tudom, hogy nekem építették, nem csak maguknak. Olyan burok vesz körül, ami hiányzik azok körül, akiket kicsi gyerek korukban nem ölelt senki.