Nektek van valamiféle gyászfeldolgozási stratégiátok?

En elkezdtem naplot irni. Rwngeteget irtam, kiirtam magambol minden, erzeseket, gondolatokat, kozben bogtem mint egy kisbaba neha,

De egy ido utan mar azt vettem eszre, hogy nem fajt annyira.

Volt olyan is, amikor elkoltoztem, teljesen uj eletet kezdtem. Mivel arra koncentraltam, konnyebb volt.

Nekem ez valt be, masoknak nem tudom, hogy mi segithet.

Szia,

Nekem szokásom volt kis koromban mindig imádkozni az elhunyt nagypapámért, mert igen jó ember volt és mindig gondoltam, hogy fentről tud segíteni nekem ha valami bajom van.

Azóta ez annyiban változott, picit idősebb fejjel, hogy Istenhez viszem a dolgot, hogy Jézus és ő is tudjon segíteni.

Nálam legalább is így lett jó a dolog... hogy alap gondolat jó helyen van és boldog.. és szeretné, hogy én is az legyek, becsületes, boldog, szorgalmas valaki...

Idő kell hozzá.

Fájdalmas a veszteség, és űrt hagy maga után.

Bár már nem láthatod emberi mivoltában, de az emlékeid megmaradnak vele. Ott él tovább a szívedben. Ha jól ismerted, akkor pontosan tudod, hogy miről hogyan vélekedne. Az természetes, hogy fájdalmat érzel a hiánya miatt. Mond ki hangosan, hogy sajnálod, azt ahogyan viselkedtél Vele, ő biztosan megbocsájtaná, ezért Te is bocsájts meg magadnak, hiszen már nem tudsz változtatni rajta. Viszont valamit így megtanulhattál, ami hasznos lehet még az életed folyamán.