Ti hogy kezelitek az "utálkozókat"? Mi a személyes stratégiátok? :D

Nagyon kevés embert engedek be a személyesterembe.

Mindenki egyébbel hűvösen udvarias vagyok és megtartom a 3 lépés távolságot, így nem is veszik a bátorságot, hogy meséljenek magukról, vagy az érzéseikről, legyen az éppen az utálkozás valaki vagy valami iránt.

Ha végképp elkerülhetetlen, mert mondjuk egy kolléga, vagy a sarki fűszeres traktál a dolgaival, azt figyelmen kívül hagyom és veszi a lapot, hogy nem érdekel.

Eleinte nagyon rosszul kezeltem, az okát sem értettem, hogy mire fel megy ez, de aztán láttam, hogy egymás közt is ezt csinálják (munkatársak), szóval legalább segített rájönni abban, hogy nem bennem van a hiba :D

Innentől meg már nem érdekelt, hogy az ingerszegény életüket, hogy próbálják elviselni. Ha nekik ez a jó, engem nem izgat. Bár azt tapasztaltam, hogy a nem várt visszaszólásoktól lecsitulnak egy időre.

Ó, engem nagyon sokáig utáltak az emberek és nagyon sokáig meg is akartam felelni nekik. És nagyon sokáig rosszul éreztem magam miattuk és frusztrált, mikor fintorral az arcomon engem néztek... Pl gimiben meg egyetemen akadtak olyan emberek, akik ráéreztek arra, hogy én vagyok a piszkálható ember, a boxzsák.

Szerintem az egyik fontos dolog, hogy állj több lábon. Nekem akkor kezdett el oldódni ez, mikor több körbe is kapcsolódtam, nem csak az egyetem volt, hanem volt egy edzős ismeretségi köröm, voltak online barátaim, volt párom, később új szakot kezdtem és voltak onnan is barátaim. És ahol épp kialakult ez az utálkozás, mindig az azon kívüleső körök barátságaira és ismeretségeire gondoltam, abból merítettem erőt. Hogy én nem függök tőlük, nekem nem ez az egy valami az életem, nem kell nekem ide tartoznom, megvan a magam helye, ahol én vagyok a király. Amúgy mikor a második szakom kezdtem, mintha kiéleződött volna ez az ellenszenv. Egyszerűen én voltam a szemét, mert értettem olyan dolgokhoz, amikhez ők nem és minden támadásnak minősült, ami abból állt, hogy egy feladatba bevontam más ismereteimet is. Sosem voltam biztos benne, hogy azért néznek rám úgy, mert szánalmas vagyok, vagy azért, mert irigyek, de akkor ott tudtam, hogy utóbbi áll fenn. És imádtam, hogy azok az emberek (oktatók pl, illetve sok diák, akinek segítettem dolgokban), akikhez képest ők senkik, meg igenis kedvelnek és tisztelnek. Akkor tudtam először büszkén kihúzni magam és a képükbe mosolyogni.

A nyílt konfrontálódás nehezebb dolog. Vagy amikor nem csak "kinéznek", hanem konkrétan ártani akarnak vagy rosszindulatúskodnak a hátad mögött. Ha a hátad mögött teszik, arra a legjobb fegyver odaállni eléjük és megkérdezni, hogy mi a probléma és hogy nem lehetne-e ezt gerinces felnőtt módjára intézni. Például egyik barátnőm anyja és nagynéném ez a típus. Mindig megy a hátam mögött, hogy az én kapcsolatom sem fog tovább tartani, mint xy-nak, meg hogy ilyen szar, amit tanultam, úgy is ki fogok bukni, stb. És olyankor ha ezt vissza hallottam, a következő alkalommal mosolyogva rákérdeztem, hogy mi a probléma, ami miatt az én munkámat kell ekézni. Mert építő kritikát és élettapasztalatokat elfogadok, de nem feltétlenül értem, hogy jön az az ember ehhez, aki benne sincs a helyzetben. Akkor meg ment a hápogás, hogy nem úgy értették és nem úgy akarták meg nem is ezt mondták,stb. Meg tákoltak maguknak egy mondókát, mintha jószándékból akarnának felkészíteni a csalódásra. Ismertem őket annyira, hogy tudjam, mi a gond az ő házuk táján és ilyenkor felhoztam azt. Hogy talán ilyen háttérrel nem túl hiteles ez a tanácsadás... Persze akkor volt felháborodás. Mondtam, hogy ha nem akarják ezt hallani tőlem, én se halljam azokat a dolgokat tőlük.

Ha a képedbe szemétkednek, az egy aranyos szituáció. Maradj higgadt és tartsd észben, hogy ők is ugyanolyan emberek, mint te. És kérd meg őket, hogy amennyiben van építő jellegű megjegyzésük, azt fogalmazzák meg kulturáltan, ha pedig csak támadni akarnak, akkor érdemes lenne elmesélniük, hogy mi ennek a funkciója. Volt ilyen eset is, hogy valamit szóvá mertem tenni erre az illető rám borította az asztalt, hogy én mit képzelek, kis taknyos vagyyok, stb. Egy egy évvel felettem járó egyetemista. Mondtam neki, hogy nekem is megvan róla a véleményem, de nincs bennem közléskényszer és én is tudom magam reálisan értékelni az ő köpködése nélkül. Illetve ha van valami halaszthatatlanul zavaró probléma köztünk, azt fogalmazza meg kulturáltan, mert arra tudok tekintettel lenni, a szándékos csesztetést meg az óvodában felejtettem, mint eszközt. Nem mellesleg, nem az atyaisten, nekem személy szerint nincs szükségem ilyen áron semmilyen segítségre, hiszen az is elvégezte ezt a szakot, akinek semmilyen kontaktja nem volt az évfolyammal. Én sem fogok belehalni, ha egy nálam semmivel sem értékesebb hasonszőrű felnőtt megkímél az önkéntes nevelési szándékaitól. Valamit még pattogott, de ráhagytam. Miután kirinyálta magából, visszaírtam, hogy mire oda kerül, hogy ügyfelei lesznek, tanuljon meg viselkedni.

Van, amikor praktikus leszarni az ilyen embereket, de van, amikor jobb megmutatni, hogy merre van az arra. Vagy emberileg vagyy jogilag mindig lesz valami, ami melletted szól -amennyiben tényleg nem adtál okot a rosszindulatra. Mellé pedig ha lehetőséget biztosítasz arra, hogy szemtől szemben kulturáltan kifejezzék a nemtetszésüket úgy, hogy az megoldása legyen a problémának (nem fogják), nem sok fegyverük marad.

Interneten vagy a valós életben ?

Interneten az ignorálás a legjobb módszer.Az észérvek se segítenek.Ha pedig már jogi kategóriába átmegy az "utálkozás" akkor figyelmeztetnék és ha nem válik be akkor tényleges jogi út!

A való életben nincs ilyesmire szükségem mert a nyomi trollok csak interneten aktívak :D

En naivnak tettetem magam, mint aki totàlisan nincs azzal képben mi van, es tök lazán beszélgetek tovább, terelek, humorizàlok, vagy csak nézek mint bamba birka aki nem èrt semmit.

Az utálattal a bajom hogy soha nem mondjàk el mi bajuk valojàban, üres provokácioknak pedig nem engedek teret.

Lelki terrorizalo exem mellett tanultam erröl milliot.

Hogyan ne tünt àldozatnak, mérlegeld bele akarsz e menni vitàba azaz megéri e, fontos e, mulik e rajta valami, hogyan zavard meg/zavard össze az ellenfeled, plusz asszertiv kommunikacio stb.

Igazàbol az értelmetlen utàlatot utàlom, nem vagyok hajlando olyanok miatt lerágni a körmöm amit a masik nem beszél meg egyenesben, csak lehord, lejàrat kiközösit.

Egyszer talàn megkerdezem mi baja, ha hazudik terel onnanstol ignoràlom.

Az is feltünt az emberek sajat maguknak kreàljàk az érzéseiket függetlenül attol akire kivetitik. En nem leszek a boxszàkjuk hogy rajtam vezessék le.

Vagy megtanulsz ellenséget kezelni mint h.lyegyereket, meg irànyitani a negativ agyát mint holmi pszichologus, (rendszerint magyaràzatokat nem értenek abba belefolyni is kàr), vagy nem veszel ilyen terhet a nyakadba egyszerüen.