Mi az ami segít a gyász feldolgozásában? Több mint egy éve halt meg apukám de még most is nagyon nehéz azóta mintha nem találnám önmagam, nagyon nehezen viselem.

Első: gratulálok, baromi együttérző, hasznos választ adtál...

Kérdező:

Először is tudd: a gyász sajnos hosszú ideig tart, főleg ha közel álló személyről van szó. Ráadásul egyénenként változó lehet, hogy ki hogyan, milyen mértékben és mennyi idő alatt dolgozza fel. Hogy "több mint egy éve" az egyáltalán nem jelenti, hogy eddigre már jobbnak "kéne" lennie, vagy enyhülnie "kéne", ezt ne gondold. (Ez jött le a kérdésedből legalábbis).

Ami segíthet a feldolgozásban...nagyon nehéz kérdés, tökéletes válasz nincs. De mindenekelőtt, ha tudnál róla beszélgetni valakivel - lehetőleg családtaggal -, az jót tenne. Nem igazán fejtetted ki mi a helyzet etéren, ezt tiszteletben tartom, de ha van lehetőséged, próbálj meg nyitni valaki felé, akivel tudsz erről beszélgetni. És az lenne a jó, ha rendszeresen tudnátok erre sort keríteni, nem csak egy-egy alkalommal.

Ha nincs családtag, bátran ajánlom, hogy beszélj idegenekkel is a neten akár. Van számos ismerkedős, beszélgetős applikáció és weboldal, és van, ami kifejezetten problémák megosztására van kihegyezve. Sokat tud segíteni az is, ha egy harmadik, kívülálló fél személyében megértő fülekre találsz. Főleg, ha esetleg olyan beszélgetőpartnerre találsz, aki ugyanazt élte/éli át mint te.

Azonkívül, nem tudom, vallásos vagy-e, de ilyen helyzetekben a hívő embereknek komoly támaszt tud nyújtani a vallás, a hit. Vannak halálközeli élményekről szóló könyvek is, talán hasznos lehet ilyenről informálódnod. (Sok a hiteltelen ezek között, de tavaly pl. a Semmelweis kiadónál jelent meg egy kardiológus könyve e témában - ezt bátran ajánlom).

És valóban, amit az előző válaszoló is kicsit nyersen, de említett, az a mentálhigiénés segítség (pszichológus, pszichiáter). Fontos, hogy nem "hülye" vagy "kattant", aki ilyen segítséget vesz igénybe (akinek viszont szüksége volna rá és nem veszi igénybe, abból az lesz), ha teheted, menj el egy első konzultációra, sok helyen van ilyen.

Nagyon szeretnék ugyan segíteni (nekem Édesanyám halt meg több mint 8 és fél hónappal ezelőtt - de sajnos most én sem tudok elmenni gyászterápiát igénybe venni.)

Ami fájdalmas volt anyák napján: virágot sem tudtam vinni az urnájára, mert a temetőlelkészség NEM IGAZÁN LELKIISMERETES KEGYELETI SZEMPONTBÓL... (eléggé megvan a véleményem róluk.)

Ui: ilyenkor még az egyházi körök által alkalmazott szociális segítő nővérek sem fogadnak személyesen senkit. (Egyet ismerek ugyan, de általában belevág az ember szavába "nagy lelkesen" kibeszélni nem tudod magad rendesen neki - ha erre lenne igényed.)

Sajnos az én édesanyám is pont ma 2 hónapja halt meg, én sem találom magam, irodai, koncentrációt igénylő munkám van, de nem tudok figyelni, állandóan anyu jár a fejemben, olyan vagyok mint egy zombi. Gyászterápiát nem tartanak a covid miatt. Ill. egyre jelentkeztem (a gyászportál hirdette), de már betelt, nem tudok menni. Egyéni feldolgozásra nem szeretnék menni, úgy érzem az talán segítene, ha hasonló élethelyzetben lévőkkel tudnék terápia keretében beszélgetni.

Az anyák napja meg egyenesen taccsra tett :((

Szia,

Nekem szokásom volt kis koromban mindig imádkozni az elhunyt nagypapámért, mert igen jó ember volt és mindig gondoltam, hogy fentről tud segíteni nekem ha valami bajom van.

Azóta ez annyiban változott, picit idősebb fejjel, hogy Istenhez viszem a dolgot, hogy Jézus és ő is tudjon segíteni.

Nálam legalább is így lett jó a dolog... hogy alap gondolat jó helyen van és boldog.. és szeretné, hogy én is az legyek, becsületes, boldog, szorgalmas valaki...

Nagyon szívesen adtunk segítséget! Legyen szerencsénk máskor is!

Ui: remélem, azóta sikerült valamilyen támogató szolgálatra találnod, és már lényegesen megkönnyebbülhettél!

Üdv: 4-es válaszoló