Meghalt az egyetlen ember, akivel beszéltem. Nem tudom elviselni?
Nem volt senkim rajta kívül, akivel őszintén beszélgetni tudtam volna.
Hasonlítottunk: mindketten szélsőségesen introvertáltak voltunk, szociális fóbiásak és depressziósak. Csak pár alkalommal találkoztunk, talán azért fáj ennyire, mert ezidő alatt semmilyen negatív dolog nem derült ki róla, csak felszínesen ismertem. Nem tudtam róla, hogy beteg, csak miután értesítettek a haláláról..Még haragudtam is korábban, amiért lemondta a találkozókat az utóbbi időben. Amikor megtudtam, hogy meghalt, nem tudtam felfogni, csak azt ismételgettem magamban, hogy "nem ez nem lehet, ez nem lehet.."Aztán mintha mi sem történt volna, folytattam a napomat, elmentem dolgozni stb.
Most viszont, hogy vége a hétnek kezd csak igazán elönteni a szomorúság..Annyira fáj, hogy csak így meghalt..Annyi mindenről szerettem volna vele beszélni. Próbálok arra gondolni, hogy valójában valószínűleg nem olyan jó ember, mint én gondolom, vagy, hogy objektíven nézve elég szánalmas élete volt..De nem megy..Minden közös pillanat beégett a memóriámba, újra és újra leperegnek előttem ezek az emlékek és csak sírok, nem akarok enni vagy aludni, nem tudok semmire se koncentrálni..
Elviselhetetlenül fáj és tehetetlen dühöt érzek, egyrészt azért, mert nem tudtam segíteni, másrészt azért, mert nem kapta meg időben a kezelést..Mi a jó k_va istenért kell kivonni minden forrást az egészségügyből?? Mivel nyugtatják ezek magukat? Hosszútávon majd jobb lesz? Oké akkor vonják ki az oktatásból, bár emellett is elég nehéz érvelni..de az egészségügyből?? Emberek halnak meg..És b_zdmeg nincs olyan, hogy túlvilág, nincs SEMMI!! Ők örökre halottak, ennyi volt..
Nincs kivel megbeszélnem ezt, talán majd keresek pszichológust, de addig megőrülök, nem tudom, hogy hogyan dolgozzam fel..
válasza:
válasza:Egy ilyen időszak nem egyszerű. Ilyenkor az ember lelassul és szeretne megállni egy pillanatra, hogy felfogja a veszteségét, de az élet sebesen halad tovább és nevetségesnek tűnik, hogy éhes vagy vagy wczned kell, miközben a másik eltűnt a világról, miközben idén felborult, minden megváltozott és te olyan banális dolgokat csinálsz, hogy fogat mosol és mosogatsz.
De fel tudod dolgozni, amit most érzel teljesen normális érzés egy ilyen szar helyzetben. Ezek az érzések rendben vannak, a feldolgozási folyamat részei. Nincs veled semmi baj, a világgal van gond. Azt szeretnék az emberek és a világ, hogy minél előbb lépj túl ezen, mert nem tudnak vele mit kezdeni. De ne hagyd magad, annyi időt fordíts ennek a feldolgozására, amennyi neked kell.
válasza:Ezért fontos, hogy megbecsüld, és őszintén beszélj mindenkivel, aki fontos neked, és hogy gyakran elmondd, hogy mennyire szereted őket. — mert sosem tudhatod, hogy mennyi idő adatott meg. Addig kell szeretni őket, amíg van alkalmad rá, hogy elmondd nekik.
Szerintem örülj, hogy olyan szerencsés voltál, hogy ismeretted, és őrizd meg az emlékeidben, és tanulj belőle, hogy hogyan viszonyulj másokhoz. Ha van valami, amit megbánsz, hogy nem mondtál, nem tettél meg, emlékezz rá, hogy még van időd és lehetőséged, hogy másokkal jobban csináld. Legközelebbi barátoddal talán tökéletesen sikerül.
# 1: A gazdagok várható élettartama jóval nagyobb, mint a szegényeké, ki tudja, talán túlélte volna, ha időben diagnosztizálják és időben megkapja a kezelést..Mindenki tudja, hogy túlterhelt az egészségügy, rohadt hosszúak a várólisták, még beszéltünk is erről vele, sejtettem, hogy valamilyen gondja van, de fel se merült bennem, hogy ennyire súlyos..
Csak pár adat az egészségügyről:
-halálesetek 26 %-a, (~32 ezer haláleset) lett volna elkerülhető 2014-ben, ha megfelelő lett volna az egészségügyi ellátórendszer és hatékonyabb lett volna a népegészségügy
-a 65 évnél fiatalabbak körében minden 2.(!!) haláleset elkerülhető lett volna megfelelő egészségügyi beavatkozással
-Eurostat számításai szerint Mo. a 3. (a magyar nõk az 1., a magyar férfiak pedig a 3.) helyen szerepelt 2013-ban az EU 28 tagországának megelőzhető halálozás szerinti csökkenő rangsorában
-születéskor várható élettartamban 28 eu-s tagország közül a magyar férfiak a 24., a nõk a
26. helyen állnak..
-iskolázottság szerint is óriási különbségek vannak Mo-on belül: az alapfokú végzettségű férfiak átlagosan 12, a nők pedig 5,6 évvel rövidebb ideig élnek , mint felsőfokú végzettségűek
-összehasonlításban a magyar állam keveset, a lakosság viszont nagyon sokat költ egészségügyre, Mo-on a kormányzati kiadások 10,1 %-a ment az egészségügybe 2014-ben, míg az EU-s átlag majdnem 14 %.
(forrás: [link]
Nem tudom, nem sajnáltatni akarom magam, csak leírtam, hogy hogy érzek, jobban akarom érezni magam, nem értem, mi a gond..
Mindketten 20-30 év közöttiek vagyunk/voltunk, ha érdekel valakit, mert üzenetben kérdezték..
# 3: Éljek úgy, mintha bármikor meghalhatnának a szeretteim? Azért ez érzelmileg szerintem elég megterhelő lenne, és értelmetlen is, mert az ismerőseim 99%-a nem hal meg huszonévesen..Bárcsak meg se ismertem volna, vagy időben ismertem volna meg, hogy tudjak segíteni, vagy bárcsak kiderülne róla valamilyen negatív dolog, de ez így nagyon rossz..
Olyan aranyos és rendes ember volt, szinte nincs is nagyon más, akinek a halála ennyire megrázott volna, kivéve 1-2 közeli családtagot..
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!