Mikortól lehet azt mondani hogy egy gyermekkori gyászfolyamat feldolgozott?

Nagypapám apám helyett volt apám, nagyon szerettem, ő is engem. 6 éves voltam, amikor meghalt. Akkor gyerekként fel sem fogtam, mi történt, nem emlékszem arra, hogy gyászoltam volna. Most,hogy 30 éves elmúltam (és mögöttem van pár elhibázott párkapcsolat), kezdek el újra emlékezni a papára, és csak sírok. Az elhibázott kapcsolataimat is megértem így. De mikor lesz ennek vége? Normális dolog az, hogy egy felnőtt nő a rég halott nagypapája emlekét siratva alszik el? Nem fogok én ebben az állapotban benne maradni?

Kérlek adjatok tanácsot, mi fogja azt mutatni, hogy lassan túl leszek a gyászon?

Nektek volt ilyesmi az életetekben? Hogy zajlott?