Hogyan törődjek bele, hogy egyedül fogom leélni az egész hátralévő életemet?

Nagyrészt tudom, viszont a teljes megvalósítás hátravan, emiatt még az ösztöneim harcolnak magukért. Nem is feltétlenül szexuális értelemben gondolok az ösztönökre itt, hanem pusztán az embernek egy másikra, egy társra való vágy tekintetében. Amiről Christopher McCandless sem tudott lemondani halála előtti utolsó pillanataiban az alaszkai vadonban felejtett rohadó buszban. Ő valószínűleg csak idő előtt halt meg. Nem ért az út végére. Tehát a kiírt kérdésemben, valóban, elsősorban az ezen az úton - leginkább előttem - haladó emberek élményeiről, gondolatairól olvastam volna a hozzászólásokban, de sajnos nagyon sokan félreértettek, vagy egyáltalán nem is értettek, mert nem is akartak érteni.

Az off topic-kal viszont módfelett megleptél, én is épp nemrég beszéltem egy lánnyal, aki eleinte többnek hazudta magát, majd kiderült róla, hogy csak 16, és 40 év alatti férfival még nem volt. Kicsit lesokkolódtam a felfogásán és az életén, főleg, mer tudom, hogy nagyon sok ilyen eset van. Jómagam is rengeteget olvasok a társadalmi jelenségekről, kivált mert marginális egyénként jelentősen érintett vagyok. Noha nem keresem kifejezetten őket, de egyre több nővel találkozom, beszélek, akik kiváló esettanulmányként szolgálnak azokra a változásokra, melyek korunk szexuális kultúrájában jelenleg zajlanak. Mivel az elmúlt évtizedben szüntelen figyelemmel kísértem ezeket a változásokat, egészen egyszerű választ tudok adni arra, amit te nem értesz, velem kapcsolatban. De talán, ha jobban belegondolsz, te is tudod a választ, és szembesülsz az efölött érzett mérhetetlen szomorúsággal.